A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Heraklion. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Heraklion. Összes bejegyzés megjelenítése

2011/07/07

VNAV - Stabilizált megközelítés a gyakorlatban - videó - Boeing 737


 

Goldeneagle tegnapi VNAV bejegyzésének kiegészítéseként egy rövid ám annál aktuálisabb videót láthattok a virtuális siklópálya gyakorlati használatáról. A heraklionihoz hasonló elhelyezkedésű repülőtér megközelítéséről frissen készült filmet a bejegyzés szerzője bocsájtotta rendelkezésünkre. 



Kapcsolódó cikk részletes magyarázattal:


A VNAV, avagy egy lehetőség a stabil megközelítésre
- Izmir és Iraklion (Heraklion) - példák, magyarázatok pilótaszemmel


2011/07/06

A VNAV, avagy egy lehetőség a stabil megközelítésre - Izmir és Iraklion (Heraklion) - példák, magyarázatok pilótaszemmel


Kedves Olvasók!

Goldeneagle írásával folytatjuk a blogot a nem precíziós eszközökkel felszerelt repülőterek, illetve általában véve a nem precíziós megközelítések eljárásairól. Az apropó a Malév heraklioni járata kapcsán felvetődött kérdés: - Hogyan lehet a nagy repterek felszereltségétől eltérő, egyszerű VOR adóval felszerelt repülőtér megközelítéséhez felhasználni a modern repülőgépek rendszereit - így a mai Boeing 737-esekét is.
A cikk jellegéből fakadóan több szaknyelvi rövidítést tartalmaz. Ezeknek egy kis összefoglaló szószedetet is készítettünk az érdeklődők számára - ahol szükségesnek éreztük, ott közérthető fordítással. (A szerző természetesen Boeing terminológiát használ a cikkben).
Adósok vagyunk még a Repülési ismeretek rovat elindításával ahol ezek részletesebb kitárgyalása is meg fog történni. Addig ezzel a kis kiegészítővel fogadjátok szeretettel az index fórumon már beharangozott írást.
(a szerk.)


Szószedet, rövidítések a cikkhez:


ALT HOLD - magasságtartás üzemmód
AMSL - Above Mean Sea Level - tengerszint feletti magasság
AP - Autopilot
APP - Approach  - megközelítés
AT - Autothrottle - tolóerő automata
DH - Decision Height - elhatározási magasság
DME - Distance Measuring Equipment - távolságmérő berendezés (földi válaszjeladó alapján)
DRAG REQUIRED - (plusz) légellenállás szükséges
FD - Flight Director  - a kívánt repülési pályához szükséges kormányparancsok mutatói
FMC - Flight Management Computer
FMS - Flight Management System
GS - Glide Slope - siklópálya
HDG - Heading - géptengely irányszög (mágneses)
ILS - Instrument Landing System - műszeres leszállító rendszer (preciziós)
LNAV - Lateral Navigation
LOC - Localizer  - pályairány- vagy iránysáv adó 
MAP - Missed Approach Point - megszakított megközelítés kezdőpontja
MCP - Mode Control Panel
MDA - Minimum Descent Altitude - legalacsonyabb süllyedési magasság
SOP - Standard Operating Procedure
VNAV - Vertical Navigation
VNAV PATH - vertikális profilkövetés üzemmód
VOR - VHF Omnidirectional Range - körsugárzó VHF rádió-irányadó
VOR radiál - az az irány, amelyen a VOR állomást megközelítjük vagy elhagyjuk





A VNAV, avagy egy lehetőség a stabil megközelítésre


Napjainkban, a repülőgépek navigációját már nem is lehetne elképzelni számítógépek sokaságát tartalmazó Flight Management System nélkül. Ezek a berendezések tartalmazzák a navigációs adatbázist, valamint a repülőgépek teljesítményadatait kezelő táblázatok sokaságát, amelyek nemcsak a felszálláshoz szükséges sebességeket határozzák meg, hanem azt is, hogy egy adott súlyhoz, légköri viszonyhoz képest milyen optimális sebességen kell emelkedni, illetve azt is, hogy mi az a pont, ahol a leszálláshoz a süllyedést meg kell kezdeni olyan módon, hogy a repülőgép a siklópálya elfogásáig kvázi alapjáraton tudjon süllyedni és csak a leszálló konfiguráció beállításához legyen szükséges gázt adni.
Természetesen, ez csak „laboratóriumi” körülmények között valósítható meg, mivel a levegőben igen sok repülő tartózkodik, és süllyedés nem mindig biztosítható folyamatosan. A VNAV tulajdonképpen nem más, mint a Vertical Navigation rövidítése, amely rendszer repülőgép függőleges helyzetét hivatott optimalizálni, mint emelkedő, utazó valamit süllyedő és megközelítési üzemmódban. Az utóbbi opcionális, később térek ki rá hogy miért.
A repülőgépek repülési hosszirányú repülési pályáját a szintén integrált és összetett LNAV (Lateral Navigation) rendszer látja el, ami nem csinál mást, mint a betáplált útvonalon végigvezeti a repülőgépet. Az LNAV és VNAV rendszerek a pilóta számára kormányparancsokat jelenítenek meg és ezeket a pilóta vagy kézzel, vagy az esetek 95%-ban autopilótával /AP/ hajtja végre. 
 
Mégegy eleme van a repülőgép vezérlésének, ez pedig a tolóerő automata (AT vagy AutoThrotte) . Ez nem csinál mást, mint az előre beállított sebességet tartja, vagy azt a sebességet tartja amit a VNAV utasít neki. Ez opcionális, a pilóta választhatja ki. 
Amennyiben ha minden rendben van, akkor egy B737-es Classic vagy NG LNAV, VNAV, AT + AP üzemben repül gyakorlatilag a végső megközelítés megkezdéséig. 
 
Itt változik a helyzet, mert napjainkban, a repülőterek nagy része ILS (Instrument Landing System) berendezéssel felszerelt, és a repülőgépek automatikus rendszerei tudják követni az ILS jeleit és gyakorlatilag (ha olyan a földi rendszer pontossága is) földig vezetik a repülőt végrehajtva egy automatikus leszállást.
Az ILS megközelítés során, már nem LNAV/VNAV üzemben megyünk, hanem a APP, AT+AP dolgozik, egészen az elhatározási magasságig (DH - decision height) ahol is a lekapcsoljuk az AP-t, AT-t és kézzel hajtjuk végre a leszállást. A robot lekapcsolását követően, ettől még a személyzet számára ott van a kijelzés siklópálya és az iránysáv helyzetéről, de a leszállás kézzel történik.
A VOR megközelítések esetében a leszálló irányt egy VOR radiállal jelölik ki, amely mentén a repülőgép halad, és pályához képesti függőleges helyzetének meghatározáshoz, távolságokat határoznak meg a repülési pálya alatti akadályokhoz képest, és az adott akadály vagy domborzat átrepülését követően süllyedhet a repülő a következő magassági lépcsőre. A legalsó magassági lépcső az ún. MDA (minimum descent altitude) azaz a magasság, ami alá semmiképpen sem szabad menni, maximum előreutazni addig, ameddig a pályát meg nem látjuk.
Az alábbi térképen látható egy hagyományos lépcsős, és egy újfajta virtuális siklópályás megközelítés Izmir repülőterére

A képen jól látszik, hogy végső megközelítés 3500 lábon kezdődik, és tartalmaz egy lépcsőt 2700 lábra, amit 7 mérföldnél lehet elhagyni. Után jön a süllyedés a MDA-ra ami itt 1150 láb AMSL, 738 láb a talaj felett, és ezen lehet előreutazni nagyjából 3.0 mérföld MEN DME távolságig. Ez az átstartolási pont (Missed Approach Point - MAP). Innen vagy leszállunk, vagy folytatjuk. Ha innen vesszük csak észre a pályát, akkor könnyen lehet egy instabil „behullás” -szerű leszállás a vége, illetve nem biztos hogy megfelelően tudjuk felvenni a végső süllyedési profilt. Ez itt nem annyira „kihegyezett” helyzet, de van olyan repülőtér, ahol a MAP sokkal közelebb helyezkedik el a futópályához.
 
És ez volt az a pont, amiért a repülőgépgyártók igyekeztek a precízebb FMS-eket létrehozni. Miért? Azért, mert gyengébb látási viszonyok között, előfordulhat az, hogy az MDA-n olyan magasan kerülünk a pálya fölé adott távolságon belül, hogy onnan egy stabil megközelítés nem valósítható meg. Magyarul nagyon nagy mértékű süllyedésbe kell vinni a repülőt ahhoz, hogy ne a pálya felénél szálljon le, kockáztatva egy kemény leszállást, vagy egy esetleges túlfutást a pályán.

A Jeppesen pár éve elkezdett ráállni arra, hogy elkészítsen olyan navigációs térképeket, amelyek – ha a domborzat lehetővé teszi - folyamatos süllyedést biztosítsanak még abban az esetben is, ha elektronikus siklópálya (GS-Glide Slope) nem áll rendelkezésre. Ezt úgy érik el, hogy létrehoznak két-három navigációs pontot, ami persze konform az AIP-vel (Aeronautical Information Publication – Az országok által kiadott tájékoztató kiadvány, ez alapján készül a Jeppesen is) és ezen 2-3 ponthoz magasságokat/sebességeket rendelve kialakul egy virtuális siklópálya. 
 
A repülőgép FMC-je ezt felhasználva kiszámolja azt a függőleges sebesség értéket, ami szükséges ahhoz, hogy az adott pontot adott magasságban keresztezze a repülőgép. Ez egy igen stabil megközelítést tesz lehetővé egészen a földet érésig. A leszállás mint minden más nem-precíziós megközelítés esetében kézzel történik. Az alábbi képen az iraklioni 27-es pálya megközelítése látható, az új és jelenleg érvényben levő eljárás szerint. Mellette pedig az a kép amit a személyzet lát az FMC-ben:


Hogyan is működik egy VOR/VNAV, LOC/VNAV bejövetel
 
A hosszirányú navigációra, továbbra is a hagyományos földi telepítésű VOR vagy LOC berendezés radiálját vagy iránysávját vesszük igénybe, és amikor az irányító engedélyezi a megközelítést, az SOP-nak megfelelően, élesítjük VOR/LOC üzemmódot az MCP panelen. Ekkor a repülésvezérlő rendszer, az utolsó hosszirányú üzemmódot HDG vagy LNAV megtartva addig halad előre ameddig az irányelfogás feltételei létre nem jönnek, és utasítást ad a rákapcsolt (coupled) autopilótának az iránytartásra.
 
Ez az a pont, ahol meg kell kezdeni a repülőgép konfigurálását, hogy a végső süllyedési szakaszban, minden a helyén legyen. Üzemmód: VORLOC+VNAV, AT+AP Mivel a repülőgép magasságtartás üzemmódban repül (VNAV PATH vagy ALT HOLD) a végső süllyedési pont felé, itt már csak egy dolga van a személyzetnek, hogy beállítsa azt a magasságot amire süllyedni szeretne és várni hogy a VNAV elvégezze a dolgát. A repülőgép az FD27 pontot elérve, megkezdi a süllyedést a 3.33 fokos siklásnak megfelelően, korrigál a gázon, hogy tartsa a az FMC-ben a ponthoz rendelt sebességet és egyenletesen süllyed. 
 
Figyelembe kell venni a személyzetnek a repülőgép esetleges üzeneteit amit az FMC-n keresztül juttat el hozzánk. Az egyik ilyen legfontosabb üzenet, a „DRAG REQUIRED” ami azt kell jelentse számunkra, hogy a repülőgép nem tudja a repülési pályát tartani például a szél megváltozása miatt és ezért azt kéri hogy rakjuk ki a spoilereket. Sokan figyelmen kívül hagyják ezt, lehülyézik a rendszert, de pont ez az a pont ahol a VNAV-ot még kordában lehet tartani. Ha nem segítünk a repülőgépnek, akkor akkor kezdetét veheti egy folyamat ami könnyen eredményezhet egy nagyobb sebességű, adott esetben instabil, magas bejövetelt. 
  
A DH-hoz közeledve, SOP szerint, még mindig autopilóta üzemmódban maradva beállítjuk az átstartolás magasságát, ki-be kapcsoljuk a flight director-t ezzel élesítjük egy esetleges átstartoláshoz és leszállunk. 
 
Remélem ez a pár oldal segített abban, hogy jobban meg lehessen érteni a megközelítés ezen üzemmódját azoknak is, akik csak lelkes rajongói a szakmának, vagy esetleg kacsintgatnak a szakma jobb megismerése, vagy netán elsajátításának irányába.

 
Goldeneagle
 

2011/07/04

Malév - Heraklion - Boeing 737 UPDATE2: - Befejezték a technikai felmérést

Fotó: Anastasios Potollas
 
"A Heraklionban június 25-én leszállt és megsérült Boeing 737-800-as repülőgép átvizsgálását az elmúlt napokban a Malév és a Boeing repülőgépgyártó vállalat szakemberei végrehajtották. A műszaki vizsgálat során a Boeing képviselői felmérték a repülőgép sérüléseit, amely alapján meghatározzák a javítás technológiáját. A repülőgépgyártó szakvéleményének birtokában a Malév felméri a javítás várható költségét, amely alapján dönteni tud a további lépéseket illetően.
A magyar nemzeti légitársaság ugyancsak az elmúlt napokban megvizsgálta hogyan tudja a hiányzó gépet kiváltani. A gazdasági számítások nem indokolnak repülőgép-bérlést, ugyanis az előzetesen tervezett menetrendet a jelenlegi flottával is teljesíteni tudja a légitársaság, némi átszervezést követően"

 Forrás: hirado.hu / MTI  (Malév közlemény)

Újabb bejegyzés:

A VNAV, avagy egy lehetőség a stabil megközelítésre - Izmir és Iraklion (Heraklion) - példák, magyarázatok pilótaszemmel


Korábbi bejegyzések:  

Malév Heraklion UPDATE - Újabb képek - Mekkora a baj?
Malév tailstrike Heraklion repülőterén - HA-LOC

2011/07/02

Malév Heraklion UPDATE - Újabb képek - Mekkora a baj?

Mivel a vizsgálat tart, hivatalosan megerősített értesülések még nem állnak rendelkezésre, de több helyről származó információ érkezett be a Malév heraklioni repeseményéről, illetve annak következményeiről.

A farokcsúszó - szintén sérülten

Ezek egy része tulajdonképpen már napvilágot látott Kálmán Olga újságíró beszámolójából, aki a gépen utazott. Eszerint az esemény kezdőpontja egy elpattanásos talajfogás volt, majd ezt követte a farokleütődés a második talajfogásnál.

Ezt a beszámolót később más források is megerősítették. Az alábbi animáció egy ilyen jellegű esemény lefolyását ábrázolja.  A farokcsúszó ugyan még ekkor is megtámasztja a repülőgépet, de a nagy tehetetlenségi erőtől berugózó főfutók nem képesek elég magasan megtartani a gépet ahhoz, hogy a haslemez ne érjen a betonhoz:


http://www.vicomplex.hu/arep/737-800touchd2X.gif


Mint azt előző posztunkban írtuk, sokminden okozhat tailstrike-ot. Nem megfelelő sebesség, nem kellően stabil bejövetel, korai lebegtetés,  kellő sebességtartalék nélküli megközelítési korrekciók pl vezethetnek ilyen jellegű eseményhez. A folyamat ilyenkor kétféle módon történhet a repülőtér jellegzetességeit is figyelembe véve.

Az egyik lehetőség, hogy alcsony kilebegtetés közben megemelt állásszögnél a repülőgép farokrésze leér, ilyenkor azonban már az első talajfogásakor létrejön a tailstrike.

Esetünkben másik lehetőség jöhet szóba. A gép ilyenkor még a levegőben viszonylag nagy függőleges sebességgel süllyed, így érkezik a betonra. Az elpattanásos leszállásoknak ez az egyik lehetséges oka, és sajnos ez vezethet nagyobb sérülésekhez is. Látható az ábrán, hogy az elpattanás után aktív autospoiler esetén a féklapok felnyílnak. Kellő ellenkormányzás híjján (de akár reflexes felhúzás okán is) a gép orra emelkedik. Ha az autospoiler nem aktív (gázkarok helyzete miatt pl.) akkor a spoiler nem, de a tolóerő is emelheti a gép orrát.

A tailstrike események egyébként nem igazán ritkák. A közhiedelemmel ellentétben nem felszálláskor történik több farokleütődés, hanem leszállás közben. Mindkét nagy repülőgépgyártó felhívja erre a figyelmet a saját oktatóanyagaiban. A farokcsúszók valójában inkább a felszálláskori farokleütődést képesek megfélkezni. Ennek oka részben az, hogy a repülőgép felszálláskor már közel, vagy teljesen kirugózott futóművel emelkedik el, így a kerék és a farokcsúszó közti egyenes nem érinti a törzset. Emellett a keletkező nyomaték is kisebb:


Elpattanásos leszálláskor viszont gyorsan kell dönteni - a körülmények függvényében akár átstartolás, vagy a normál bólintási szöggel való leszállás közt.  Mindkét gyártó kézikönyveiben hangsúlyozottan szerepel, hogy újabb talajfogás előtt vissza kell korrigálni, nem szabad emelni, illetve nem szabad hagyni emelkedni a gép orrát. Az alábbi videón egy "majdem esemény" látható. Talajfogás előtt a gépet picit meghúzzák, hogy tompítsák a döccenőt. Ám a gép visszaemelkedik a levegőbe. A pilóták gyors bólintásirányú mozdulata is épphogy kivédi a bajt. Hozzá kell tenni, hogy ez egy A 320-as, amely magasabb építésű a Boeing 737-eseknél. Ez nem mindig előny, de itt szerencse volt: 



Az HA-LOC repülőgépről érkező információk illetve sajnos a képek is arra utalnak, hogy a repülőgép geometriája is sérülhetett, magyarán a törzs szerkezete deformálódott, beleértve a hermetikus utastérszakaszt is. A következő képen a számos gyűrődéstől és törzskeret deformációtól, valamint lemezkopásoktól - helyenként átkopásoktól - roncsolódott hátsó törzsszakasz látható.

Az alábbi képen külön kiemeltük a súlyosabb sérüléseket. A zöld ív az egyik törzskeret eredeti formáját mutatja, míg a piros vonalak középen a kétszeresen meghajlott törzskeretek vonalát illusztrálják. Emellett pontvonallal jeleztük a komolyabb lemezhajlásokat, illetve bekarikáztuk a lemezek kihajlásából vagy lyukadásából eredő sérülések helyét.

http://www.vicomplex.hu/arep/ha-loc_tail1.gif

Annyi látható már ebből a képanyagból, hogy a gép farokrésze a középső hosszmerevítő vonalában berogyott, eredeti ívét elvesztette a beton síkjára nyomódva. A probléma az ilyen sérülésekkel az, hogy nem olyan egyszerű a javításuk, mint egy gépkocsi lemezfelületeinek kiegyengetése. A szerkezet ugyanis hosszmerevítők és törzskeretek hálószerű szerkezetével erősített lemez:
 
 
A szerkezet torzulása a nyílászárók normális záródását gátolja (erről konkrét információt kaptunk). Ráadásul a farokcsúszó előtt nem sokkal ér véget az utastér hermetikus része. Ez egy nyomástartó edény végének fogható fel, mint egy gázpalack alja. Utazómagasságon több tonna nyomás feszíti ezt a hátfalat, hogy az utastérben a földihez közel hasonló légnyomás maradjon. Hivatalos neve: aft pressure bulkhead (body station 1016).Az alábbi képen látható, hogy a farokcsúszótól előre épp azt ezt befoglaló keret ért le először.



Arról még nincs információ, hogy a gép hosszában, a szárnyközép (centroplán, center box) vonalától kiindulva keletkezett-e törzshajlási deformáció, de a látható hibák javítása sem egyszerű feladat az adott körülmények közt. 

A komolyabb sérülések javítására a legtöbb görög nyaralóhelyen lévő repülőtérhez hasonlóan Heraklion szintén nem rendelkezik infrastruktúrával. Ezek a javítása ugyanis a repülőgép nagyon komoly megbontásával járnak. A Boeing fel van készülve súlyosabb jellegű javítások telepített elvégzésére is. Ez azonban Heraklionban valószínűleg egy mobil szerelőhangár felállításával kezdődne. A videón egy farokrészén sérült 767-est javítanak. 
Bár az adott repülőtéren volt hangár, az összecsomagoláshoz így is egy An-124-est vettek itt igénybe a boeingosok: AIRLINER REPAIR - 24/7 


Creative Commons Licenc

ÚJABB BEJEGYZÉSEK A TÉMÁBAN:

 Lezárult a műszaki felmérés

A VNAV, avagy egy lehetőség a stabil megközelítésre
- Izmir és Iraklion (Heraklion) - példák, magyarázatok pilótaszemmel


HA-LOC - Hamarosan forgalomba áll a Heraklionban megjavított Malév gép





Mellékletként két érdekes oldal a Boeing Training Manualjéből:










2011/06/27

Malév tailstrike Heraklion repülőterén - HA-LOC B737-800NG

( UPDATE: Legfrissebb cikkünk ITT olvasható a javításról)

Egyelőre ismeretlen okból leszállás közben farokleütődéses baleset (tailstrike) következtében megsérült a Malév B737-800NG repülőgépe. Leszállás után rendben beállt az állóhelyre, evakuácó vagy egyéb vészhelyzeti intézkedés nem történt.

fotó: avherald.com
A repülőtéren jó meteorológiai körülmények voltak a kiadott információ (METAR) szerint. A repülőgép sérülése miatt a visszainduló járatot nem tudta teljesíteni, a szükséges javítások felmérése folyamatban van.

A használatos pályairány a 27-es volt. Ennek jellegzetessége, hogy a pályaküszöb néhány méterrel a tenger felett, de annak közvetlen közelében van. Ez több szempontból szokatlan, de nem mondható veszélyesnek.


A tenger  közelsége és a pálya elhelyezkedése miatt előfordulhatnak váratlan légköri mozgások is, de nem olyan kiszámíthatatlan a repülőtér mint pl. Madeira, ahol hegy, tenger és magas töltésen elhelyezkedő repülőtér mellett gyakori a változékony légáramlás. Ettől függetlenül a baleset lehetséges okai közt ez is szerepel. 

Heraklion (Irakleion) 09/27-es pályája szélestörzsű, nagyobb gépek fogadására is alkalmas, ugyanakkor a navigációs műszaki felszereltsége viszonylag gyengének mondható , pl. precíziós pályabevezető rendszerrel nincs felszerelve.  Így VOR / VFR(vizuális) megközelítéssel érkeznek a gépek.
 
 
Megtévesztő lehet a rádiómagasságok automatikus bemondása (R/A calls), amelyre épp az alábbi videón lehet egy különösen jó példát hallani. A szintén 737-800-as repülőgépen megközelítés közben nem egészen 5 másodperc telik el a 200 és a 100 láb (60 ill. 30m) jelzése közt, amit a víz és a talaj szintkülönbségének átrepülése okoz. A szintkülönbség adott fényviszonyok közt nagyobb távolságból esetleg nem is különösebben feltűnő, vagy épp félrevezető.  Minderre azonban a repülés előtti briefingen fel lehet készülni, emellett a repülőtéren érvényes nyomásérték szerinti barometrikus magasságmérés továbbra is pontos marad . A jellegzetességek annyiban érdekesek, hogy az ilyen repülőtereken előforduló megközelítési hibák közt a fenti okok természetesen nagyobb szerephez jutnak az átlagosnál.
 
 
Ugyanakkor az ilyen típusú repülőterek esetében a földetérést késleltető ún. párnahatás is már csak a beton felett alakulhat ki, hiszen a pálya előtt még alacsonyabb/ rövidebb bejövetel esetén sincs talajközelben a repülőgép. Ez rontja a kis magasságú korrekciós mozgásteret is.  
Amennyiben a gép egyébként stabil megközelítési pályán, de nem a megfelelő földetérési magasság figyelembevételével, hanem az alatt érkezik a pályaküszöb közelébe, akkor a zsargon szerint "rövidre jön be" - szerencsétlenebb esetben akár pályaszint alá. Így kellően biztonságos korrekciós megoldások kevésbé állnak rendelkezésre a még megfelelő időben történő átstartolást leszámítva. 
Az állásszög késői, hirtelen növelése megfelelő teljesítmény illetve sebességtartalék nélkül vezethet tailstrike kialakulásához -  stabil megközelítési pálya esetében is. 
Ugyancsak okozhat problémát a magas bejövetel, rosszul időzített gázelvétel és/vagy hibás kilebegtetés (flare) is.

A HA -LOC repülőgép sérülései egyelőre nem pontosan ismertek. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a kisebb tailstrike-ok kivédésére hivatott farokcsúszó a törzset megvédeni nem tudta, a sérülés az utastér hermetizálását nem teszi lehetővé. Fennáll a deformáció esélye is. A javításról a repülőgép farokrészének átfogó vizsgálata után döntenek a szakemberek. A repülőgép 8 éves, 2003 márciusa óta repül a Malév flottájában. A Boeing 767-esek kivonása óta ez a legnagyobb típus a légitársaságnál.
Hossza 39,5m ami a második leghosszabb típusváltozat. Ez szintén befolyásolja a talajfogás illetve az elemelés (rotáció) biztonságos szögtartományát.
Befogadóképessége a Malév charter székezésében 180 fő+személyzet.
A Malév flottájában ez az első 800NG változatú repülőgép.



Creative Commons Licenc
 
Fotó: Kurt Greul