2011. július 14., csütörtök

Kirepülés a fészekből: Boeing 787 Dreamliner

Hamarosan forgalomba áll az első Dreamliner. Az utolsó teszteket végzik a típussal földön és levegőben, üzemi körülményeket szimulálva. Hosszútáv (extended operations - ETOPS) engedélyezési eljárások, üzemeltetési technológiák pontosítása, éles, úgynevezett service ready, operation and validation (SROV) tesztek elvégzése folyik, immár az első felhasználó, vagyis az ANA bevonásával. 

forrás: boeing.mediaroom.com
Ennek megfelelően a postaládánkba rövid, de egyre "forróbb" híranyagokat kapunk a Boeingtól a múlt hónap vége óta, amelyek a Dreamliner gyakorlati repüzemi bevezetését előkészítő munkákról szólnak. Ezekről a gyár 2-3 perces videóanyagokat is készített, így a mostani bejegyzéshez képek helyett főképp ezeket használjuk, a filmek előtt pedig a videóanyag rövid háttérmagyarázatát olvashatjátok.  

A japán kollégák némileg saját nemzeti büszkeségüknak is tekintik a típust, lévén a szárnyak és más részegységek fejlesztése és gyártása is Japánban történt, illetve történik most is. Ők lesznek az első üzemeltetők, vagyis a launch customerek is. A párperces anyagokon megszólaló szakemberek szavaiban itt-ott érezhető is ez a fajta megilletődöttség és büszkeség. 


Kiszolgálás

Az első bejátszás az ANA légitársaság első kiszolgálócsapatának képzését mutatja be röviden. Egy új repülőgéptípus első átvételét a minden esetben a gyártónál történő képzés előzi meg. Ez kiterjed gyakorlatilag a teljes üzemeltetésre, pilótákra, műszakiakra, adott esetben a ground handling szolgálatok képzésére is. A repülőgép több ponton eltér a korábbi típusoktól így ez elméleti tanfolyam után van mit átültetni a gyakorlatba, de a gyári oktató elégedett a "tanulók" munkájával. Mire az első repülőgép ténylegesen üzembe áll, a légitársaság nemcsak kiképzett alapszemélyzettel rendelkezik az üzemeltetéshez, hanem olyan szakemberekkel is, akik a kollégáik oktatásában is részt vesznek. Ez fontos a típus gördülékeny üzembeállítása szempontjából:



Átrepülés Japánba

A következő filmen már normál üzemkörülményeknek megfelelően repüli le a gép a Seattle - Tokió 9 órás utat, vagyis az első japán "járatát". Még sötétben végzik el a repülés előtti ellenőrzéseket, ezután a Dreamliner hajnalban elindul a felkelő nap országába, fedélzetén már kiképzett japán kapitánnyal, rengeteg tesztberendezéssel adatrögzítő eszközzel és technikussal. Az üzemi körülmények tehát még nem a végleges berendezést, kényelmes utazgatást jelentik, hanem komoly munkát. A hosszú repülés alatt jut idő a rendszerek tartós üzemének ellenőrzésére, így a gép és a légitársaság közti műszaki és üzemeltetési online kommunikációt bonyolító ACARS (Aircraft Communications Addressing and Reporting) ellenőrzésére is. Segítségével a földi műszakiak előre készülhetnek egy-egy meghibásodás gyorsabb javítására (emellett a mai rendszerek sok egyéb információ átadására is képesek, így pl terhelési lap - loadsheet - vagy akár meteorológiai információk, repülési terv küldésére is.)
A munka szüneteiben nem működik a fedélzeti szórakoztató rendszer és az utasok kiszolgálása sem, így a szakemberek  mindkettőről maguk gondoskodnak :).
A gép 40.000láb vagyis kb. 12.000m magasságban 0,85Mach sebességgel repüli le a távot.
Tokióban az ilyenkor szokásos meleg fogadtatás és a leendő üzemeltető kollégák tapsa kíséri a leszálló gépet:




Belföldi tesztjáratok Japánban

 A következő bejátszásban belföldi járatokat teljesít a gép - immár japán pilótával a "bal egyben" - először Kansai irányába. A fedélzeten szintén csatlakoznak japán műszakiak a boeingos kollégákhoz és együtt figyelik a gép viselkedését. Először látják élőben mindazt, amit korábban a tanfolyamokon csak papíron és szemléltetőanyagokon. Közben a földi kiszolgálók is gyakorolhatják kicsit a tanultakat, illetve a gép is vizsgázik az idegen repülőtéren való üzemelés és üzemeltethetőség sok apró pontján. Csatlakoztatják hozzá a földi légkondicionálást, próbarakodást végeznek, a számítástechnikus hölgy a Dreamliner és a légitársaság informatikai rendszere közti wifi kapcsolatot teszteli a földön, amelyen keresztül karbantartási és egyéb repülési adatok tölthetők le a gépről.
Emellett minden egyéb üzemi infrastruktúrával való együttműködést letesztelnek, így látható hogy pontosan megfelel-e a gép a tervezett kiszolgálási és fordulóidőknek. A gép innen visszafordult Tokióba többszáz ember érdeklődésétől kísérve. Később ugyanezt a tesztet több más repülőtéren is elvégezték:

 


Gate check

Előbb azonban Tokióban még az úgynevezett gate-check eken is át kellett essen, ez látható a legfrissebb videón. Ez a fárasztó munka egész éjjel tartott a Haneda repülőtéren. Több mint száz szempontból és több mint tíz különböző állóhelyen tesztelték a repülőgépet, a hozzá kapcsolódó földi eszközöket, a kiszolgálás zökkenőmentes térbeli és időbeli lefolyását. Ez azért fontos, mert a repülőterek állóhelyei nem mind egyformák, így különböző pozíciókban is kellően szabad mozgást kell tudni biztosítani a kiszolgálóeszközöknek, a földi rendszerek számára is mindenhol akadálytalanul hozzáférehető kell legyen a gép minden csatlakozópontja. 
Az utashidakra való pontos beállást segítő rendszert is ellenőrizték, miközben a programozható híd mozgatását gyakorolták a földi kiszolgálók. A sérülések elkerülése érdekében ellenőrizték és dokumentálták az ajtók szabad mozgását, biztonsági távolságokat. Ellenőrizték a gördülékeny catering, víz, üzemanyag, magasrakodó (highloader) eszközök együttes hozzáférését.
A teszteken a repülőgép problémamentesen teljesített:



A tesztek után a gép egy Indiai bemutatkozásra indult, ahonnan visszarepül Seattle-be. A sajtóanyag szerint augusztus-szeptember környékére tervezik az első tényleges gépátadást az ANA légitársaságnak .

Japánban egyébként egy - másfél évig belső járatokat fog teljesíteni a típus, majd a helyi légügyi hatóság (JCAB) szabályai szerint is meg kell szereznie ez ETOPS engedélyt, mielőtt megkezdené a hosszútávú nemzetközi járatok teljesítését.



Nincsenek megjegyzések: