Élet a Malév után - Ferihegyi "kerékvágások" közelről ...

A szakma egy része gyorsabban, mások lassabban ocsúdnak fel a Malév bedőlése után, bár a piac folyamatosan lép, formál és formálódik a ki sem alakult helyzetben. Tömören kb. így lehet leírni, ami a napokban zajlik.

A sajtóban nemigen válnak szét a vélemények a tényektől: minden és mindennek az ellenkezője is megjelenik. Ezzel csak a bizonytalanság növekszik a dolgozókban, utasokban, utazási és közlekedési szakmában, és ez csak ártani tud.

Meglepő (vagy nem), hogy a különböző kormányok folytatólagos felelősségét is firtató írások megjelenését is immár az alternatív "sajtópótló" felületek vállalják. A múlttal kapcsolatosan a nolblogos "szomszéd" Egek ura blog felkérés alapján jelentetett meg egy - ha nem is teljesen objektív, de erősen informatív elemzést.

Varga Gábornak, a blog szerkesztőjének rövid bevezetője tökéletes és fontos kiegészítője az írásnak, amellyel külön bejegyzésben foglalkozunk.

Eközben az elmúlt héten a hajdan szebb időket látott HVG internetes, Ecoline című megmondólapja pl. naponta ellentétes, de annál nagyobb ívű megállapításokkal próbálkozott az ügyben "malév" címkéjű bejegyzései alatt, mi több: már a Malév dolgozók közvetlen sértegetése is belefér a szabadságáért harcoló média etikai kódexébe:

"Szegény Malév után szinte semmi se marad, s nem valószínű, hogy a túlfizetett nosztalgiázó ex-dolgozókon és a Balkánra gyakran utazó üzletembereken kívül sok mindenkinek hiányozni fog. " írja a derék sajtómunkás Ezer éve be kellett volna zárni a Malévot - című egypercesében, amit a magunk részéről az ismeretlen szerző írói munkásságának részeként ezúton át is lépünk.

Több-kevesebb joggal kritizálta az előre tervezett (vagy nem tervezett) front-line kommunikációs stratégiát és a válságmenedzselést a PR szakember. Tegyük hozzá rögtön: ez kevéssé múlt a dolgozókon. Emellett azért ez nem egy buszvállalat, ahol a jegy egy mozdulattal visszaváltható lenne, bár ahhoz is rendes mennyiségű pénztár kellene. A jegyek többségét ugyanakkor nem a légitársaságok saját irodái értékesítik, a reptéri kapacitások erre vannak méretezve. Egy vagy két járat törlése is komoly terhet tud róni az adott cég repülőtéri irodájára, nemhogy egy teljes leállás. Kétségtelen, hogy információhiány is fennállt...

Sok oldal aztán a leállás után, vakon másodközölte a helyenként kevesebb valóságtartalommal, mint cinizmussal terhelt hivatalos BA Rt. közleményt:

"A Malév február 3-i leállását követő 48 órában a repülőtéren fokozatosan visszatért az élet a megszokott kerékvágásba."

...

"a Budapest Airport hamar átlépett a Malév utáni korszakba, és máris óvatos optimizmussal tekint a jövőbe. Ha vannak még utasok, akiknek a korábbi nemzeti légitársasággal kapcsolatosan tájékoztatásra van szükségük, keressék fel a www.malev.hu honlapot"

A bagatellizálás ebben a helyzetben a reptér alapvető érdeke, a faragatlanság viszont éppen nem.

Hardy Mihály szóvívő korábban az otthonról indulni készülő utasoknak is beszólt, jelezve a leállás napján, hogy a repülőtér nem éjjeli menedékhely. (...)

Ennyire futotta a BA Rt. kommunikációnak, sértve az utasokat, a dolgozókat a Malév csoport és a társvállalatok esetében is. (Mi sem jelzi ezt jobban, hogy a közleményre épp ezek a dolgozók hívták fel először a figyelmünket.) A BA Rt. saját dolgozói pedig valószínűleg szintén nem tekintik megszokott kerékvágásnak, hogy tegnap bejelentették az ő létszámcsökkentésüket is.... Emellett az utasok komoly munkára kényszerülnek tervezett útjaik leszervezésében, még akkor is, ha kapnak segítséget ehhez. Az okokról később.

Mindenesetre nem tért, nem térhetett vissza semmi a megszokott kerékvágásba.

A fenti BA közlemény üzen a hatóságoknak is, hogy a kiesett kétoldalú egyezmények alapján működő desztinációkra mihamarabb jelöljenek ki másik légitársaságot, "pl. a Wizz Air-t. Fontos, hogy a magyar hatóságok gyorsan megtegyék a szükséges lépéseket, különben a talpra állás sokkal több időt fog igénybe venni."

... és mégegy pillanatra visszatérünk a Wizz ingyenreklám(?) témára a közleményben:

"A Budapest Airport hálás köszönetét fejezi ki például a Wizz Air-nek, a Lufthansának, a British Airways-nek, az Air France-nak, a KLM-nek, a Brussels Airlines-nak és a Norwegian-nek, akik nagyobb kapacitású gépeket állítottak be meglévő útvonalaikra."

Csak a memóriánk kontrollja kedvéért belenéztünk a Wizz honlapjába és nem tévedtünk: "A Wizz Air-nek egységes, kizárólag Airbus A320 típusú repülőgépekből álló fiatal flottája van. Mind a 36 gépen 180 kényelmes bőrülés várja utasainkat."

Hogy ki beszél mellé és miért, azt talán firtatni sem érdemes...

De vajon milyen lesz a "Malév utáni" élet, amelybe valójában a repülőtér belép?

Kezdjük azzal, amit látni.

A következő képsorozat a 2-es terminál előterein készült túl a bizonyos 48-órán...

Az ezután következő képek kicsit részletesebben, közel egy héttel később a hétköznapi délutáni-esti forgalmat mutatják, amitől a repülőtér alapjában nem nyújt eltérő látványt. Talán annyiban, hogy a többnapos hó még mindig eltakarítatlanul pihen a beton komoly hányadán, amire mondhatni emberöltő óta nem volt példa.

T2A - T2B:

Eggyel arrébb az 1-es terminál forgalma:

Természetes, hogy a téli menetrend nem használja ki a repülőteret, de az utashallok sem állnak túl fényesen:

2A Terminál

Délután négy környékén a tájékoztatórendszer felét már a másnapi járatok teszik ki....

A szokásos minibuszforgalom, és a tömött

gyorsparkoló helyett lézengő autók az induló szinten.

És az igazán szívfájdító T2B

A codeshare MAxxx - járatszámok még a tájékoztatórendszeren

És az érkezési szint forgalma hétköznap, késő délután:

Az érkezők üzemzárásig...

A két terminál együttes autó, taxi, busz és shuttlebusz forgalma koraeste.

A fenti képek különösen azoknak mutatnak valamit, akik rendszeresen járnak a repülőtéren, de az avatatlan szemlélőnek is nyilván feltűnik, hogy ez az utasmennyiség nem kis mértékben rontja a repülőtér rentábilis üzemeltetését. Az átszálló utasok harmadát a Malév hozta, ugyanakkor valóban megrogyott nemkevés keleti irányú vonal is. Igen kényesen érinti a probléma a partner szállítókat, például a Moldavian Airlinest (MDV), emely az egyik ráhordója volt a Malévnek.

Az MDV anyacége a Carpatair egyébként egyelőre úgy tűnik, sikeres EU eljárást indított a Wizz illetve a román állam ellen. Az ügyet - vajon meglepő-e - illegális állami támogatás miatt kezdeményezték, melyet a Temesvári Repülőtéren testreszabott szabályok mellett kapott a Wizz. (Ezzel szintén külön bejegyzésben foglalkozunk.)

A Liszt Ferenc repülőtér több szereplője sem áll fényesen a Malév csődjével, különösen az átszállók hiánya és/vagy elpártolása miatt. Hiába jön ugyanis bármilyen fapados háború, egyrészt leginkább a nekik tetsző vonalakat fogják elvinni, másrészt kevesebbet szeretnének fizetni a reptérnek, harmadrészt pedig semmilyen garanciát nem vállalnak az átszállókért - ami egy normál légitársaságnál megszokott. Potenciálokat tekintve Ferihegy egyik erőssége pedig az átszálló forgalom, amire hosszabb távon fejlesztéseket is érdemes építeni. Részben ennek a forgalomnak a hiánya miatt az amerikaiak után mára az utolsó longhaul üzemelő, a kínai Hainan is bejelentette: egyelőre leállítja a Ferihegyről üzemelő járatait.
Ezzel Ferihegy hosszútávú járatok nélkül maradt.

Budapesti utasülés kapacitás megoszlás a csőd előtt

Emellett problémás az is, hogy az osztott üzemeltetésű járatok esetében (codeshare) egyszerűen hiányozni fog a Malév gép. Egy példa az AirFrance Malév együttműködés. A napi Budapest-Párizs összeköttetésben több AirFrance és Malév gép is repült, melyekre mindkét cég saját járatként értékesített jegyeket a férőhelyeket megosztva. A Malév kiesése így egyúttal az Air France járatok ritkulását is eredményezi. Ezzel az átszállási lehetőségek romlása és az időpontválaszték romlása automatikusan bekövetkezik. A nagyobb kapacitású gépek beállítása ezt a problémát nem oldja meg.

Másik jelenség, ami az utasokat érintheti kellemetlenül, hogy azokon a vonalakon, ahol a Malév mellett csak egy szállító dolgozott, most nincs akadálya az áremelésnek konkurencia híján. Ennek hatásai meg is jelentek.

A fapadra visszatérve: a repülőtér komoly hátrányokat szenvedhet amiatt is, hogy a diszkont és ultradiszkont cégek utasai faljagosan kevesebbet költenek a repülőtéren, az exkluzív várók, üzletek forgalma is megcsappanhat. Emiatt nemcsak a Malév által bérelt irodák szabadulhatnak fel, hanem számos bérlő távozhat.

Emellett nemcsak az átszálló forgalom szenvedhet csorbát. A szállodaipar, illetve a turisztikai szakma is jelezte, hogy akár 100 milliárd feletti kiesést okozhat a minőségi és a konferenciaturizmus csökkenése is. A szervezőket ugyanis nem vonzza, hogy ólcsón, de garanciák és dedikált helyfoglalások nélküli járatokon utaztassanak.

Ez már nemcsak a repülőteret érinti, hanem Budapestet, mint célpontot, és a külföldi vállalkozások Budapesti irodáit, regionális központjait, és az érintett önkormányzatokat, ahol meglehetősen közvetlenül csapódik le a csökkenő adóbefizetések problémája.

A repülőtér emellett felfüggesztette az esedékes beruházásait is, aminek nyilván ismét foglalkoztatási és alvállalkozói kihatásai vannak.

Nagyon sovány vigasz az ürömben, hogy talán többen ráébredtek a Malév bezárását lelkesen követelők közül, hogy egy nemzeti légitársaság elég súlyos dominó a rendszerben, amelynek állvamaradása, netán megmentése vagy pótlása nem ördögtől való gondolat.

Trikó Nick

Nektek! - Szomorú "vádirat" köröz a Malév műszaki leányvállalatánál - ACE

Miközben egyes lapok bátor számokat írnak mindenről mindenhova - így a Malév leánycégeinek állítólagos hozzájárulásáról veszteséghez, a bukáshoz,  - eközben a repülés hivatásos szerelmesei, akik napi kapcsolatban voltak a gépekkel, alig-alig nyilvánulnak meg. Döbbenet és hallgatás uralkodik a bizonytalanság mellett: vajon holnap is él-e még a belépőm?

Mi is csak egészen halkan jeleznénk, hogy miközben még ősszel is a repülőgépjavító cég nyereségességéről szólt pl. a Napi Gazdaság, most a HVG már másfél milliárdos múlt évi veszteségről ír.

Emellett természetesen a politikai sárdobálás is gőzerővel folyik, amelyben igazságot több okból sem szeretnénk tenni. Egyrészt meggyőződésünk, hogy minden egyes kormány megmenthette volna a Malévet - ahogy sok egyéb tönkrement dolgot az országban. De egyik sem tette.

Másrészt  a politika, netán politikai önkritika szintjéig el sem jut, vagy inkább nem akar eljutni, hogy ténylegesen miből és hogyan álltak össze veszteségek. Például szóba sem kerül, hogy az utóbbi, ismét "kiválóan" sikerült Malév privatizáció után győzelemként beharangozott oroszországi javítások mérlege hogy áll... Mikor milyen alkatrészek hogyan kerültek kinti lajstromú gépekbe, mennyiért és főképp miből? Milliárdokért... Pedig nyílt internetes fórumbejegyzésekben is szóbakerült, nemkevés szakembertől hallottuk azóta sem.  És ez csak egy ügy a számtalan közül, a mi a Malévet és "leányait" érinthette sok év alatt...

(Egy másikat épp most penget a legnagyobb repülős érdekképviseleteket tömörítő, nemrég újraindult MAPLÉSZ oldalon az egyik tagszervezet.)

De térjünk vissza a kékruhás műszakiakra.

E sorok írójának szintén a ferihegyi hangárokban  kezdődött el a repülős élete, ahol a forgalmi  előtéren nem javítható súlyosabb hibák megoldása és a repülőgépek üzemidős karbantartása folyt. Ott cseperedtem férfivá, és ott tanultam meg, mit jelent a felelősség a kézből kiadott munkával szemben. Ott tanítottam ugyanerre fiatalokat, akiknek egy mai helyzetben nem tudnék a szemébe nézni. A repülőgépszag, a kerozingőz később sokmindenben meghatározta az én életemet is, mikor az ezredforduló után elkerültem Ferihegyről.

A repülőgépek forgalmi és hangári ápolása, hibajavítása, nagykarbantartása egyike azon felelősségteljes feladatoknak, amit a repülésben tréfásan úgy mondanak: "féllábbal a sitten dolgozunk". És ez azóta így van, mióta a Malév, majd a belőle egy szintén kétes szakszerűséggel lefolytatott privatizáció után kivált Aeroplex (ACE) létezik. A különbség annyi, hogy az átkosban még a szabotázs vádja is az ember feje fölé kerülhetett.

De ezek az emberek nem félelemből dolgoznak jól, hanem azért mert tudják, hogy egyetlen döntésükkel, mozdulatukkal, aláírásukkal sokezer ember életéért felelnek, míg legközelebb bárki az adott berendezés, rendszer karbantartásával ismét foglalkozna. Persze ez is elég "félelmetes" felelősség, de ahogyan  egy jó orvos, tűzoltó, vagy egy igazi pilóta, úgy egy jó műszaki sem a veszélyekre gondol munka közben, hanem arra, hogy a feladatot pontosan végrehajtsa. A felelősség maga már beépül a génjeikbe, együtt kering az ereikben a vérrel, a műszaki látásmóddal és némi kerozinnal... Mondhatni, észre sem veszik, de benne van minden mozdulatukban.

Közben belefér egy kis tréfálkozás egymással, az "inasokkal". Mosoly, ugratás, a folyamatos önkontroll által generált komolyság oldására.

Belefért....

Az egyelőre létszámcsökkentés alá vont, illetve részben rendelkezési állományba küldött ACE csapatban agyonfénymásolva köröző írás ezt a múltidőt idézi. Méghozzá azzal a mély, olykor csak tőmondatokig jutó férfifájdalommal írja le, amit azokban az utolsó pillanatokban enged meg magának egy repülős ember, amikor már tenni semmit nem tud a "hiba" kivédésért. De az elvárás is benne van, vagy talán egy bátortalan elképzelés: mi lenne ha a fejük felett döntéseket hozók megkóstolnák - megkóstolták volna a tényleges felelősségvállalás ízét ....

Többen ígérték az írást a napokban, de volt akinek közben már "nem kell bejárni". Akitől végül megkaptuk, hasonló tömörséggel foglalta össze a lényeget:

"Hát valahogy ilyen a helyzet, hangulat és a sok éve felgyülemlett szavak özöne. Egy ilyen brutál dolognak kellett történni hogy az igazság ha névtelenul is de a felszinre törjön."
 

Az első munkahelyem most.... és az első 767-es, amivel repültem... (Trikó fotója)

Íme az ismeretlen szerző írása:

"Nektek!

Nektek, kik most céges autókban rettegve próbáltok minket ijesztgetni.
Nektek, kik ide juttattátok ezt a céget.
Tudom, benneteket nem érdekel az egész.
Nektek semmit nem jelent a deresedő halánték, a ritkuló haj.
Nektek nem jelent semmit az öregek nyomában felnövő fiatalabb csapat, akik "csak" 15-20 éve koptatják a szolgálati bejáró repedezett betonját.
És a kiskölykök sem, akik pár éve még tág szemekkel, suta léptekkel botladoztak be a hangárba, akik nem mertek fölmenni a lépcsőn sem... ma már ők is olajos kézzel törlik a homlokukat, miközben azt a "rohadt csavart" próbálják kiszedni.
Az öregek, akik hol kiabálva, hol morogva, hol az orruk alatt mosolyogva terelgették az ifjú bolondokat.
És most mindannyiuk szeme nedves és a földet nézik csendesen...
Meg egymást.
Én őket, ők engem.
Dolgoznak, teszik a dolgukat.
Az arcuk szürke, a hangár sokkal csendesebb, mint szokott...
Benneteket nem érdekel, amikor azt ordítja valaki "aaaaaaajtóóóóó!!!!!!!"......... amikor a "lórezsőt" vagy a "lókárolyt" hozzák a hangárba.
Benneteket nem érdekel, mikor 30-40 éves beceneveket kiabál valaki át a hangár zaján és olyanok szokásait emlegetik, akiknek ma már csak a beceneve él az emlékekben.
Ahogy máskor, most sem kell odafigyelni rájuk.
Nem ellenőrzi őket senki.
Amit tesznek, az jó. Azért, mert ilyenek. Ezt tanulták.
Olyanoktól, akiket erre tanítottak.
Mert szeretik ezeket a furcsa szárnyas szerkezeteket. Mindet. Csak a kékfarkúakat kicsit jobban.
A gyerekeink is megtanulták, hogy felnéznek, ha zajt hallanak..... "apaaaa, az ott ugye majév gép?"
De ez benneteket nem érdekel.
Ti féltek.
Mi is.
Ti a munkától és a felelősségtől.
Mi attól, hogy elveszítjük ezeket.
Ránk emberek bízzák az életüket és erre büszkék vagyunk. Nem bírnánk ki, ha csalódnának bennünk.
Rátok csak mi bíztuk a magunk sorsát, de még ettől is féltek és már megszoktuk, hogy csalódunk.
De nem baj.... mert szeretjük amit csinálunk.
Ilyenek vagyunk.
Próbáltátok kiirtani belőlünk, de nem sikerült.
Nem is fog.
Ilyenek vagyunk.
Nem volt baj, ha nincs szerszám, ha nincs anyag, ha késik a fizetés, ha hideg van.
Veszekedtünk egymással, ordibáltunk is, néha a pokolba kívántuk az egészet, de mindig megcsináltuk.
Nem vagyunk tökéletesek.
Néha lusták vagyunk, lógunk, beszélgetünk munkaidőben. Fogunk is, mert emberek vagyunk.
De!
Szeretjük a repülést, szeretjük ezt a céget.
Ez a cég szerethető. Miattunk az. Mi tettük ilyenné.
Azzal, hogy emberek vagyunk.
És most szomorúság és keserűség fojtogat
A mi lelkiismeretünk tiszta.
Nektek meg nincs.... azt sem tudjátok mi az.

De semmi baj... Kezdj dühös nyomozásba, hogy ki merészelte ezt írni és este azzal a büszke tudattal ülhetsz a kényelmes céges autódba, hogy ma is jól megmutattam nekik.


Egy lógós a hangárból."