Megemlékezés a polgári légiközlekedés áldozatai emlékére

Az emlékezés és az összetartozás fontossága mellett napjaink repülésbiztonságára is felhívta a figyelmet a MAPLÉSZ

A közforgalmi repülés áldozatai és a repülésben dolgozók összetartozását jelképező emlékkőnél tartott megemlékezést a Magyar Polgári Légiszállítási Szövetség a munkahelyi balesetek áldozatainak világnapján. A megemlékezésen részt vettek évtizedekkel ezelőtti katasztrófák áldozatainak hozzátartozói is.

A MAPLÉSZ nevében beszédet mondott Hortobágyi Ferenc ügyvivő. Hangsúlyozta, hogy a repülőtéren dolgozók családtagokként tartanak össze, mert összeköti őket a magyar repülés szolgálatának kötelessége. Elmondta, hogy az emlékezés kötelességét, most már van hol leróniuk a közforgalmi repülésben dolgozóknak, amit minden évben meg fognak tenni, hiszen nem feledhetik a szeretett áldozataikat, akikre büszkék. Felidézte, hogy a márciusban felállított emlékkő szomorú módon a Malév gyászos sorsára is emlékeztet. 

A családis hangulatban megtartott rendezvényen, megemlékeztek többek között az 1961-es párizsi, az 1971-es koppenhágai és kijevi, a 75-ös bejrúti és a 77-es bukaresti katasztrófa – utasaira és legénységére, illetve a repülőtéren munkahelyi baleset áldozataivá vált dolgozókra, például az 1994-es repülőgép-tűz halottaira. Méltó helyszínt a Malév-emlékparkban a közelmúltban a MAPLÉSZ által állított emlékkő biztosított. 

 

Az eseményen beszédet mondott Mónus Ferenc, korábbi TU-154-es és Malév vállalati főpilóta, a szakma igazi nagyja is, aki oktatóként, vizsgáztatóként is dolgozott és bár nyugdíjas, de jelenleg is meghatározó szerepet játszik a magyar közforgalmi repülésben. Beszédében megemlékezett az áldozatokról, akik közül a legtöbbel szoros barátságban volt.

Fodor Klára nyugdíjas légiutaskísérő beszédében kihangsúlyozta az emlékezés fontosságát és örömmel töltötte el az, hogy végre van hová kijönni emlékezni, ami reméli, hagyománnyá válik. A Malév szomorú sorsáról is beszélt, és elmondta, bízik abban, hogy lesz még magyar nemzeti légitársaság.

Molnár Zoltán, a Légiközlekedési Egyesült Szakszervezet alelnöke arra figyelmeztetett, hogy sajnos nincs okunk hátradőlni, nem állhatunk meg csak az emlékezésnél. A repülés ma már kevésbé kockázatos, mint ha autóba szállunk, de a jelenleg megfigyelhető esztelen repülőtéri spórolás növeli a kockázatokat.
A LESZ alelnöke hangsúlyozta, a szakértelem, a rutinos munkaerő megbecsülését a pillanatnyi profitmaximalizálás váltotta fel. Az embertelen, a kényszermunka határát súroló munkakörülmények, a gyorsan cserélődő, sokszor kölcsönzött státuszban alkalmazott munkaerő pedig növeli az emberi hibák előfordulásának esélyét. 
Felháborító, hogy védőfelszerelések hiányoznak, ellentmondásos technológiai utasításokat adnak ki, és a pihenést szinte lehetetlenné tevő beosztásokban dolgoztatnak sokakat. Elmondta, hogy a MAPLÉSZ tagszervezetei, segítve az illetékes, de láthatóan leterhelt magyar és nemzetközi hatóságok munkáját, a továbbiakban is minden esetben fel fogják emelni szavukat, ha a szolgáltatások színvonalát, a munkavégzés biztonságát veszélyeztető jeleket tapasztalnak. A balesetek hátterében a legtöbbször emberi hibára akadnak a vizsgálóbizottságok. A humán tényező megkerülhetetlenül fontos a repülésben – emberéletekkel játszik, aki az átgondolatlan spórolást mindenáron erőlteti!

A békés megemlékezés Demeter Csaba Hunalpa alelnök levezetésével és zárszavaival végződött, aki kihangsúlyozta az összetartozást, az egymással törődést, ami a „magyar közforgalmi repülés családjában” példaértékű. A megemlékezést a közös beszélgetések az emlékek felidézése zárta.

Fotók: Virág Richárd 

Forrás: www.maplesz.hu

Csendes emlékműavatás a 66-éves évfordulón

 

Többen többféle módon készültek az évfordulóra. Holnap pl. bográcsparty lesz. De a "születésnapon" végül ténylegesen csak egy csendes, de annál bensőségesebb kis megemlékezés zajlott a Repülőgép Emlékparkban. A legnagyobb légiközlekedési érdekképviseletek szövetsége a MAPLÉSZ emlékművet avatott a 2-es terminál előtti repülőmúzeumban. 

A repülés, a repülőtéri munka áldozataira emlékezve a felszólaló érdekképviseleti vezetők pl. a koppenhágai, bejrúti, kijevi, bukaresti balesetek mellett az 1994-es repülőgéptűz és más események áldozatairól beszéltek, valamint az egyéb repülőtéri balesetekről is. Kiemelték, hogy az ilyen áldozatok csak akkor kapnak értelmet, ha ezekből tanulunk, és teszünk az ellen, hogy a hasonló tragédiák megismétlődjenek.

Természetesen a múltbéli tragédiák áldozatai előtt való tisztelgést nem lehetett teljesen elválasztani a napi eseményektől. Az egymásrautaltság nemcsak egy adott munkahelyen mutatkozik meg, hanem a rombadőlt Malév után kialakult helyzetben is.

" Az elmúlt néhány hónap megmutatta, hogy a repülés világa egy zárt ökoszisztéma. Ha az egyik cégnek rosszul megy, azt megérzi a többi is. Ha az egyik cégnél megnyirbálják a dolgozók fizetését és jogait, akkor azt gyorsan eltanulják máshol is." - hangzott el a beszédekben.

A jelenlévő érdekképviseleti vezetők emellett reményüknek adtak hangot, hogy az emlékkő egy új építkezés alapköve lehet.

Informálisan elhangzott: tervben van, hogy a polgári repülésért életüket áldozók név szerint is helyet kapjanak egy kiállított vezérsíkfelületen. 

A létrehozók szándéka szerint ezentúl minden év április 28-án  emlékeznek meg a repülős munkahelyi balesetek áldozatairól.

Szöveg és kép: Trikó Nick

Kísért a múlt - névtelen felelősök, letiltott demonstráció Malév ügyben

Újabb furcsa hírek érkeztek a Malév csődje utáni helyzet kezeléséről - kicsiben és nagyban...

A birtokunkban lévő jegyzőkönyv szerint - bár a rendőrség a bejelentésben szereplő helyszínt megfelelőnek találta -  Hardy Mihály telefonon letiltotta a most vasárnapi békés demonstrációt az Emlékparknál, illetve a 2-es terminálnál. A repülőtéri dolgozók és családtagjaik számára a  fejük felett folyó ügyek,  a veszélybe került munkahelyük miatt szerveztek békés megmozdulást, ami valószínűleg ütközik a "visszatért az élet a megszokott kerékvágásba" hangulatjelentéssel. Természetesen - miután az említett terület a repülőtéré, így megtilthatja az ott történő gyülekezést. A békés demonstrációt szervező szakszervezet több nagyobb repülőtéri cégen is átnyúlik, amelyek mind megszenvedik a csőd hatásait. Ennek ellenére - vagy épp ezért - nem feltétlenül szerencsés, a repülőtéri "kiaraktrendezés " ezen módja, különösen mikor másutt meg utasok szeme láttára lóg ki a lóláb a mérlegelés tárgyát nem képező előírások bevételcentrikus hajlítgatása közben. 

Nagyjából akkor volt ez divatban, mikor a Hardy Mihály még usankában jelentkezett a Kreml-lel a háttérben ...  Azóta eltelt némi idő Magyarországon is...

Utaskísérők, földiek, anyavállalat és leánycég egy csapatban (American)

Mellékesen megjegyzendő, hogy az amúgy teljesen éthető módon és keményen nadrágszíjat húzó, csődvédelem alatt működő American Airlines dolgozói közvetlenül a terminálépületek mellett táblákkal és énekszóval hívják fel a figyelmet a 13.000 fős leépítés problémáira.

Mindig két igazság van: egy a cégé, egy a dolgozóké. A véleménnyilvánítás joga viszont fejlett kultúrákban szabad...

A felelősségről csak óvatosan vagy sehogy: 

Szemérmesen fut végig a magyar médián a Bajnai kormány idején kiderült végül 2010 május 31-én bíróságra került Abramovics viszontgarancia ügy újabb fordulópontja. Olyannyira, hogy Abramovics nevét úgy tűnik, le sem szabad írni.

Az MTI / MNV közleményben ennyi szerepel:

A feljelentés alapja, hogy a magyar állam 2007-ben privatizációs eljárás keretében eladta a Malévet az orosz tulajdonosi háttérrel rendelkező AirBridge Zrt.-nek. Az értékesítés egyik feltétele volt, hogy a vevőnek egy 32 millió euróról szóló hiteltörlesztési bankgaranciát kellett bemutatnia az ügylet biztosítékaként, amelyet az orosz Vnyesekonombank állított ki.
Az MNV - mivel a vevő nem teljesített - 2009-ben lehívta a Vnyesekonombank teljes, 32 millió eurós bankgaranciáját, aminek az orosz pénzintézet nem tett eleget. A nyomozást megszüntető határozat szerint arra hivatkozva, hogy az Airbridge Zrt. által nyújtott bankgaranciával szemben ugyanilyen értékű bankgaranciát adott a Malév a Vnyesekonombank részére - áll a közleményben.
A vagyonkezelő közleményében tudatta azt is: a viszontgarancia-szerződést a Malév igazgatóságának akkori elnöke kötötte.
Az MNV szerint a nyomozás egyértelműen megállapította, hogy a Malév igazgatósága akkori elnökének az igazgatóság felhatalmazása nélkül nem lett volna joga megkötni a bankgarancia-szerződést, és ezzel kötelességszegést követett el. A nyomozóhatóság azonban 2012 januárjában bűncselekmény hiányában megszüntette a nyomozást - írja a vagyonkezelő.

A légitársaság nevében megkötött viszontgarancia-szerződés kapcsán továbbra is megalapozottnak tartja a hűtlen kezelés gyanúját - erről a vagyonkezelő pénteken tájékoztatta az MTI-t.

A fenti ügyben természetesen Borisz Abramovicsról beszélünk illetve nem beszélünk....

Ő nem volt ennyire szemérmes, mikor a 32 millió eurós ügyről  nyilatkozott.

Tegyük hozzá, ezzel nem akarjuk mindenben védeni Oszkót sem, lévén ő viszont az állítólagos "kész terv" kapcsán nem bontotta ki az igazság minden részletét, de ezt a következő posztban fejtjük ki, ahol kicsit bővebben taglaljuk a csőd után kialakult igen zavaros, cseppet sem megnyugtató képet.

Az idő sürget, a gyufa a körmünkre ég. Az érintettek, a magyar légifuvarozásért, munkahelyükért aggódók félelme teljes mértékben érthető. 

Trikó Nick

Nektek! - Szomorú "vádirat" köröz a Malév műszaki leányvállalatánál - ACE

Miközben egyes lapok bátor számokat írnak mindenről mindenhova - így a Malév leánycégeinek állítólagos hozzájárulásáról veszteséghez, a bukáshoz,  - eközben a repülés hivatásos szerelmesei, akik napi kapcsolatban voltak a gépekkel, alig-alig nyilvánulnak meg. Döbbenet és hallgatás uralkodik a bizonytalanság mellett: vajon holnap is él-e még a belépőm?

Mi is csak egészen halkan jeleznénk, hogy miközben még ősszel is a repülőgépjavító cég nyereségességéről szólt pl. a Napi Gazdaság, most a HVG már másfél milliárdos múlt évi veszteségről ír.

Emellett természetesen a politikai sárdobálás is gőzerővel folyik, amelyben igazságot több okból sem szeretnénk tenni. Egyrészt meggyőződésünk, hogy minden egyes kormány megmenthette volna a Malévet - ahogy sok egyéb tönkrement dolgot az országban. De egyik sem tette.

Másrészt  a politika, netán politikai önkritika szintjéig el sem jut, vagy inkább nem akar eljutni, hogy ténylegesen miből és hogyan álltak össze veszteségek. Például szóba sem kerül, hogy az utóbbi, ismét "kiválóan" sikerült Malév privatizáció után győzelemként beharangozott oroszországi javítások mérlege hogy áll... Mikor milyen alkatrészek hogyan kerültek kinti lajstromú gépekbe, mennyiért és főképp miből? Milliárdokért... Pedig nyílt internetes fórumbejegyzésekben is szóbakerült, nemkevés szakembertől hallottuk azóta sem.  És ez csak egy ügy a számtalan közül, a mi a Malévet és "leányait" érinthette sok év alatt...

(Egy másikat épp most penget a legnagyobb repülős érdekképviseleteket tömörítő, nemrég újraindult MAPLÉSZ oldalon az egyik tagszervezet.)

De térjünk vissza a kékruhás műszakiakra.

E sorok írójának szintén a ferihegyi hangárokban  kezdődött el a repülős élete, ahol a forgalmi  előtéren nem javítható súlyosabb hibák megoldása és a repülőgépek üzemidős karbantartása folyt. Ott cseperedtem férfivá, és ott tanultam meg, mit jelent a felelősség a kézből kiadott munkával szemben. Ott tanítottam ugyanerre fiatalokat, akiknek egy mai helyzetben nem tudnék a szemébe nézni. A repülőgépszag, a kerozingőz később sokmindenben meghatározta az én életemet is, mikor az ezredforduló után elkerültem Ferihegyről.

A repülőgépek forgalmi és hangári ápolása, hibajavítása, nagykarbantartása egyike azon felelősségteljes feladatoknak, amit a repülésben tréfásan úgy mondanak: "féllábbal a sitten dolgozunk". És ez azóta így van, mióta a Malév, majd a belőle egy szintén kétes szakszerűséggel lefolytatott privatizáció után kivált Aeroplex (ACE) létezik. A különbség annyi, hogy az átkosban még a szabotázs vádja is az ember feje fölé kerülhetett.

De ezek az emberek nem félelemből dolgoznak jól, hanem azért mert tudják, hogy egyetlen döntésükkel, mozdulatukkal, aláírásukkal sokezer ember életéért felelnek, míg legközelebb bárki az adott berendezés, rendszer karbantartásával ismét foglalkozna. Persze ez is elég "félelmetes" felelősség, de ahogyan  egy jó orvos, tűzoltó, vagy egy igazi pilóta, úgy egy jó műszaki sem a veszélyekre gondol munka közben, hanem arra, hogy a feladatot pontosan végrehajtsa. A felelősség maga már beépül a génjeikbe, együtt kering az ereikben a vérrel, a műszaki látásmóddal és némi kerozinnal... Mondhatni, észre sem veszik, de benne van minden mozdulatukban.

Közben belefér egy kis tréfálkozás egymással, az "inasokkal". Mosoly, ugratás, a folyamatos önkontroll által generált komolyság oldására.

Belefért....

Az egyelőre létszámcsökkentés alá vont, illetve részben rendelkezési állományba küldött ACE csapatban agyonfénymásolva köröző írás ezt a múltidőt idézi. Méghozzá azzal a mély, olykor csak tőmondatokig jutó férfifájdalommal írja le, amit azokban az utolsó pillanatokban enged meg magának egy repülős ember, amikor már tenni semmit nem tud a "hiba" kivédésért. De az elvárás is benne van, vagy talán egy bátortalan elképzelés: mi lenne ha a fejük felett döntéseket hozók megkóstolnák - megkóstolták volna a tényleges felelősségvállalás ízét ....

Többen ígérték az írást a napokban, de volt akinek közben már "nem kell bejárni". Akitől végül megkaptuk, hasonló tömörséggel foglalta össze a lényeget:

"Hát valahogy ilyen a helyzet, hangulat és a sok éve felgyülemlett szavak özöne. Egy ilyen brutál dolognak kellett történni hogy az igazság ha névtelenul is de a felszinre törjön."
 

Az első munkahelyem most.... és az első 767-es, amivel repültem... (Trikó fotója)

Íme az ismeretlen szerző írása:

"Nektek!

Nektek, kik most céges autókban rettegve próbáltok minket ijesztgetni.
Nektek, kik ide juttattátok ezt a céget.
Tudom, benneteket nem érdekel az egész.
Nektek semmit nem jelent a deresedő halánték, a ritkuló haj.
Nektek nem jelent semmit az öregek nyomában felnövő fiatalabb csapat, akik "csak" 15-20 éve koptatják a szolgálati bejáró repedezett betonját.
És a kiskölykök sem, akik pár éve még tág szemekkel, suta léptekkel botladoztak be a hangárba, akik nem mertek fölmenni a lépcsőn sem... ma már ők is olajos kézzel törlik a homlokukat, miközben azt a "rohadt csavart" próbálják kiszedni.
Az öregek, akik hol kiabálva, hol morogva, hol az orruk alatt mosolyogva terelgették az ifjú bolondokat.
És most mindannyiuk szeme nedves és a földet nézik csendesen...
Meg egymást.
Én őket, ők engem.
Dolgoznak, teszik a dolgukat.
Az arcuk szürke, a hangár sokkal csendesebb, mint szokott...
Benneteket nem érdekel, amikor azt ordítja valaki "aaaaaaajtóóóóó!!!!!!!"......... amikor a "lórezsőt" vagy a "lókárolyt" hozzák a hangárba.
Benneteket nem érdekel, mikor 30-40 éves beceneveket kiabál valaki át a hangár zaján és olyanok szokásait emlegetik, akiknek ma már csak a beceneve él az emlékekben.
Ahogy máskor, most sem kell odafigyelni rájuk.
Nem ellenőrzi őket senki.
Amit tesznek, az jó. Azért, mert ilyenek. Ezt tanulták.
Olyanoktól, akiket erre tanítottak.
Mert szeretik ezeket a furcsa szárnyas szerkezeteket. Mindet. Csak a kékfarkúakat kicsit jobban.
A gyerekeink is megtanulták, hogy felnéznek, ha zajt hallanak..... "apaaaa, az ott ugye majév gép?"
De ez benneteket nem érdekel.
Ti féltek.
Mi is.
Ti a munkától és a felelősségtől.
Mi attól, hogy elveszítjük ezeket.
Ránk emberek bízzák az életüket és erre büszkék vagyunk. Nem bírnánk ki, ha csalódnának bennünk.
Rátok csak mi bíztuk a magunk sorsát, de még ettől is féltek és már megszoktuk, hogy csalódunk.
De nem baj.... mert szeretjük amit csinálunk.
Ilyenek vagyunk.
Próbáltátok kiirtani belőlünk, de nem sikerült.
Nem is fog.
Ilyenek vagyunk.
Nem volt baj, ha nincs szerszám, ha nincs anyag, ha késik a fizetés, ha hideg van.
Veszekedtünk egymással, ordibáltunk is, néha a pokolba kívántuk az egészet, de mindig megcsináltuk.
Nem vagyunk tökéletesek.
Néha lusták vagyunk, lógunk, beszélgetünk munkaidőben. Fogunk is, mert emberek vagyunk.
De!
Szeretjük a repülést, szeretjük ezt a céget.
Ez a cég szerethető. Miattunk az. Mi tettük ilyenné.
Azzal, hogy emberek vagyunk.
És most szomorúság és keserűség fojtogat
A mi lelkiismeretünk tiszta.
Nektek meg nincs.... azt sem tudjátok mi az.

De semmi baj... Kezdj dühös nyomozásba, hogy ki merészelte ezt írni és este azzal a büszke tudattal ülhetsz a kényelmes céges autódba, hogy ma is jól megmutattam nekik.


Egy lógós a hangárból."