2012. február 22., szerda

Kedves Malév család!

A fenti megszólítás szándékunk szerint mindenkihez szól, aki belülről vagy kívülről szerette, szívügyének tekinti ma is a Nemzeti Légitársaságot. Ezt a blogposztot most tegezősre vesszük, mert érzésünk szerint család része mindenki, aki munkatársa volt a Malév csoportnak és az is aki "csak" barátja. 

 
Aki követi a blogot, jól láthatja, hogy erőforrásaink és teljesítménykorlátaink igen végesek, lévén a blog teljesen ingyenes, ténylegesen nonprofit felület. Sosem helyeztük a mennyiséget a minőség fölé. Nincs webáruházunk, nincs előfizetésünk, légiipari jótevőnk, reklámozónk, és ez jelen helyzetben előny, mert senki részrehajlási igényét nem kell kiszolgálnunk. 
Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy imádjuk a repülést, a repülőteret, szeretjük az utasokat, kerozinszagot, a visszhangot az utascsarnokban és a hangárban, a dübörgést a pályán. Szeretjük persze a repülőgépeket, csak hát - ahogy az ismeretlen műszaki kolléga írta - a kékfarkúakat jobban...

 
Némelyik szerzőnknek, önzetlen segítőnknek vannak mély maléves gyökerei, másoknak egyáltalán nem.  Ugyanakkor azt is láthattátok, hogy a Malév cégcsoport ügye kedvéért mostanában teljesen félretettünk minden független témát, ami persze nem maradhat így örökre. Kerestük a megbízható forrásokat, próbáljuk kiszűrni a politikai iszapbirkózás sarából az információkat, és sokszorosát dolgozzuk fel azoknak anyagoknak, mint amit végül a lapra kiteszünk. Ritkán írunk hírt elsőként, cserében nem is vagyunk pletykalap. Több forrásból megnézzük ugyanazt a témát, mert így lesz a dologból hitünk szerint egy jó tükör, ha nem is lesz így a kép mindig ragyogó és örömteli, nem mutatjuk feltétlenül azt, amit a szemlélő látni akar.

A leállás óta "gyászruhát" öltött a blog grafikája, ami persze nem véletlen. Addig így fog maradni, míg az ország zászlós légitársaság nélkül marad. 

Nem kiáltunk nemzethalált és nem gyászoljuk, nem szépítjük meg a hibákat sem. De nem mehetünk el egy nagyon mély főhajtás nélkül azok mellett akik valóban jól, elhivatottan, hozzáértően dolgoztak a cégért valaha is - fedélzeten, íróasztalnál, betonon, hangárban, operatív helyiségekben, külképviseleten, raktárban, vezetői székben, utaspultban, partvist tolva, targoncát vezetve, vagy épp valamelyik értetlen főhivatalnokkal szemközt ülve, gyöngyöző homlokkal magyarázva, hogy mi is egy légitársaság valójában. Hogy a cég egyáltalán eddig túlélte azt, amit egyes fontos tulajdonosi és kereskedelmi döntések és nemdöntések okoztak, nos az főképp nekik köszönhető, és megtisztelő feladat tisztábbá tenni róluk a képet, ami az utókornak fennmarad. 
Nekik - Nektek nincs mit szégyellni.  Sem most, mikor nekiláttok munkát keresni, sem évek múlva, mikor még mindig Presser Pici Malév szignálja lesz a csengőhangotok, és azoknak sem, akik ugyan maradnak a repülőtéren, de olykor kipillantva az előtérre reflexesen még a kék-fehér flottát keresik a betonon.
 

A valóság persze az, hogy lassacskán a pálya mellett árválkodó lízingelt Q400-as is szárnyra kap. Az utolsó üzemképes Malév festésű nagymadár pedig egyelőre a korhű "egyenruhát" viselő HA-LIX lesz. 
 

Az idei Utazás Kiállításon pedig a Malév egy megszokott méretes stand helyett a második szakmai nap konferenciatémájaként fog megjelenni. 

A flotta távozása után maradt csendben a magunk részéről megpróbálunk kicsit hátrébb lépni és összefüggéseiben átnézni a Malév csoport politikai - stratégiai - kereskedelmi vesszőfutását.

Emiatt most új, külön rovatot indítunk a Malév ügynek, és az utóbbi időben megjelent említésre méltó publikációk elemzése mellett megkezdjük a rendszerváltás óta történt Malév események nyugodtabb tempójú feldolgozását. 

Nyilván láttátok korábban is, hogy pártfüggetlen módon értékelünk mindenkit, aki a Magyar  Államot mint gazdát megtestesítette. Ugyanígy igyekszünk eljárni az egymást sűrűn követő cégvezetők esetében is. Láttunk és még látni fogunk pár összefoglalót a Malévről, amelyeket alapjában a sajtó készít a saját szemüvegén keresztül. Könyv is készül, ennek tartalmát nem ismerjük. Bízunk benne, hogy rácáfol a megérzéseinkre és arra a tapasztalatra, amit a Malévről festett leegyszerűsítő sajtóképek eddigi sorozata általában jelent.

Biztosan emlékeztek, olykor mennyit torzítottak a megítélésen az országos sajtóipar "jólértesült", vagy épp pártszínek szerint félrenéző  munkásai, szenzációhajhász hírügynökségek, folyosói pletykákból lett "források" közlői, vagy a valós szakmai problémákat átlátni nem akarók. Ebből nyilván méretes archívumok gyűltek össze. Már most olvashatók komoly tárgyi és időrendi tévedések a "visszaemlékezésekben", a témát tehát igen óvatosan kell kezelni.

Mi nem vállalkozunk könyvszerkesztésre, de egy párrészes összefoglalóra igen. Ebbe azonban nem emelünk be újságcikkeket, ugyanakkor céges sajtószóvívői közleményeket sem. Igyekszünk több szakember bevonásával objektív módon végigmenni mindazon, amit egyikünk-másikunk igencsak tűzközelből láthatott az elmúlt időszakokban, és átnézzük azokat a kereskedelmi baklövéseket is, amelyekkel sikerült a céget lejtmenetben tartani. A cél nem a bűnbakkeresés, hanem a folyamatok megértése - megértetése. Stratégiai léptékű hibákat persze bőven találunk kerítésen belül is. Nem lehet mindent a tulajdonosra hárítani. Ha munkánk eredményeképp kirajzolódik egy megérthető történet, esetleg valami tanulságféle, akkor nem dolgozunk feleslegesen.

Emellett viszont visszatérünk a napi aktualitásokhoz is a nemzetközi porondon, és folytatjuk a korábban megkezdett témákat.
Fél szemmel azonban a még megmaradt hazai szakmai forrásaink mellett a nemzetközi szaksajtó magyar vonatkozású híreit is figyeljük. Tesszük ezt egy reményeink szerint mihamarabb bekövetkező pozitív fejlemény reményében.

Nincsenek megjegyzések: