2014/12/28

Egyelőre nem találják az Air Asia zivatarzónában eltűnt Airbusát


Nagy erőkkel történő keresés után ideiglenesen, a beállt sötétség és az igen rossz időjárási körülmények miatt felfüggesztették a Jáva tenger felett reggel eltűnt Air Asia 8510-es járat keresését. Hétfőn folytatódik a mentés. 

A 71 tonnára engedélyezett repülőgép 64 tonnás felszállósúllyal, több mint 8 tonna kerozinnal szállt fel a Surabaya - Szingapúr járat teljesítésére. Az Airbus 320-200-as kapitánya 06:12 perckor (23:12Z) szintén rossz idő miatt kért nagyobb magasságot 32.000 lábról, és irányeltérést is kért az irányítószolgálattól. A QZ8501 végül 06:17-kor elvesztette a rádiókapcsolatot a jakartai irányítással a Belitung sziget közelében.





A transzponderjel viszont még elérhető maradt 06:18-ig. A legutóbb rögzített pozíció S3.3708 E109.6911. A kiszivárgott radarkép szerint a gép valóban letért balra az útvonalról. Magassága itt még 36.300 láb, föld feletti sebessége mindössze 353 csomó volt.

A fedélzeten a társaság által közzétett terhelési adatok szerint összesen 158 fő utazott, köztük egy csecsemő. 

A találgatások máris elindultak, de gyakorlatilag semmilyen kézzelfogható adat nincs arról, hogy pontosan mi okozta közvetlenül a gép elvesztését. 


Tény, hogy a térségben kiterjedt zivatartevékenység folyt, akár 50.000 lábig felnyúló zivatarfelhőkkel.


Ugyanakkor az alacsony föld feletti sebességet nem indokolják a térségbeli széladatok.

Az emelkedés előtt ezt a pozíciót sugározta az ADS-B transzponder 470 csomós műszer szerinti sebesség mellett:





- Trikó Nick -

2014/12/07

Reptérlátogatás a Mikulással




Mint kiderült a Mikulás hazaindulás előtt kis kitérőket tett a ferihegyi Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren. Erről ő maga küldött levelet a Repülés Szakmai Blogon keresztül:

Kedves Repülőtéri Barátaim!

A sok magyar kisgyerek meglátogatása után kint jártam az Aeroparkban - a hajdani Ferihegyi Repülőgép Emlékparkban - hogy ismét megnézzem kedvenc öreg barátaimat, a régi repülőgépeket. Ilyeneket még a nagypapám is használt sok-sok decemberrel ezelőtt, mikor olyan messzire kellett mennie, ahová a szán lassan jut el, vagy éppen nem is lehet szánkózni.


A nyugdíjazott magyar repülőgépek lassanként megszépülnek, lehet őket látogatni. A kíváncsi gyerekek is szép számmal jöttek el, volt aki nagyon messziről. Kicsit megáztunk, hó helyett csak eső esett. A kis repülőbarátok azért nem voltak szomorúak és rögtön felismertek, pedig csak a szokásos hétköznapi piros sapkámat és kabátomat vettem fel.


Készítettünk is pár fényképet a kiállított repülőknél. Egy pilótakabinba is bejutottunk. Aztán nagy örömömre a parkot kezelő LKK fel is pakolta a kicsiket és a nagyokat egy szép régi MALÉV Air Tours buszra, így megnézhettük a repülőtér egyébként nem látható titkait is. Ügyes krampuszokat is szereztek közben, akik gyorsan újratöltötték a puttonyomat. Szerencsére virgácsot senkinek nem kellett adni, mert a repülőtér nagyon vigyáz rá, hogy csak jó gyerekek és felnőttek mehessenek be. Ezért - ha már ott voltunk - a szigorított terület (SRA) biztonsági dolgozóit is megjutalmaztam gyorsan.


A sok jó gyerekkel pedig körbejártuk a repülőteret. Korábban megnéztük a félrehúzott, javításra váró Boeing rénszarvas szánokat repülőgépeket, aztán meg bent, az előtéren guruló nagy utasszállítókat.


A legnagyobbat is láttuk, ami ide jár, egy A330-ast, sőt, a leszállópályára érkező kisebb Airbus gépeket is. Sok érdekeset mondott a csoport kísérője az érdeklődő gyerekeknek és én is meséltem nekik a repülésről mert - mint tudjátok - szoktam és szeretek is repülni. Megnéztük a leszállópálya karácsonyi világítását, amit itt csak bevezető fényeknek hívnak, és az egyik radart is láttuk de ezután már nem sok időm maradt a gépemig.



Indulnunk kellett, hogy elérjem a beszállást a távoli Észak felé. A gyerekek nagyon szépen énekeltek nekem a buszon. Volt két aranyos kisfiú aki külön is a mikrofonhoz jött. Így aztán még egy kis ajándékot kaptak, míg elkísértek a busszal az utascsarnokhoz. Itt megbeszéltük, hogy jövőre megint találkozunk. A látogatók visszamentek az Aeroparkba, de nekem még várni kellett egy kicsit a repülőmre, mert egy elhagyott csomag miatt kihívták a repülőtéri tűzoltókat.
Kihasználva az időt gyorsan megnéztem a tűzoltók mikulás-színű autóit, és a megmaradt pár apró ajándékomat odaadtam az ott dolgozó bátor nagyfiúknak, akik ugyanúgy örültek, mint a kisebb gyerekek. Meg is mutatták a legszebb autójukat, ami egészen érdekes színű volt és olyan erős mint 700 rénszarvas.


Bár a látogatás itt is nagyon érdekes volt, most már muszáj volt elindulnom haza, mert még sok munkám van ebben a hónapban, hiszen vannak országok, ahol a gyerekek Karácsonykor várják a Mikulást.

Kedves Barátaim! Jövőre is eljövök a Aeroparkba, ahol várni fogok mindenkit aki szereti a repülőket, és ha megint kapok ehhez segítséget meglátogatok néhány munkahelyet is odabent, hiszen nagyon jól éreztem magam nálatok.

Örök barátotok:


Mikulás

A képekért köszönet: Metrotta Laura, Samai Zsanett, Ispán Tamás, Kovács Gábor