A következő címkéjű bejegyzések mutatása: business jet. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: business jet. Összes bejegyzés megjelenítése

2013/04/14

Szép és ismeretlen repülő tárgyak - Berepültük az új szakblogot



Elszigetelt, misztikus fehér foltként jellemezhető - különösen a magyar közönség számára - a céges és magánjetek nagyon is valóságos világa. Ez éppúgy igaz a repüléssel barátkozó Olvasók, mint olykor a repülőgépet igénybe venni szándékozók esetében is. A témakörben olykor több tévhit kering, mint valós információ - legyen szó akár a szolgáltatásokról, akár a gépekről. Nem jó ez természetesen a Magyarországon viszonylag fiatal üzletágnak, de nehezíti mindazok dolgát is akik nem ügyfélként, hanem megrögzött repülésbarátként, technikai érdeklődésből, vagy az elegáns gépek iránti kíváncsiságból közelebbről ismerkednének a témával.
A mai posztban egy üzleti repüléssel foglalkozó vállalkozás hiánypótló kezdeményezésről lesz szó.

A társaság egy nálunk még kevés cég által alkalmazott, de kézenfekvő módszert választott a helyzet javítására. Épülő honlapja mellé, a "GYIK" (gyakran ismételt kérdések) rovat alternatív kiszélesítéseként egy ismeretterjesztő és hírblogot hozott létre, amely egészen az alapoktól mutatja be a kérdéskört. A Repülés blog szerkesztőjeként azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy vegyek részt az ötlet megvalósításában. Nagyjából fél éve itt is írtam erről pár sort.

Gyorsan világossá vált, hogy a munkamegbízással, az új médiafelülettel kapcsolatos szakmai elvárások egyeznek mindkét oldalon, így nem gondolkodtam sokáig...


Lassan 18 éve, az 1995-ös Le Bourget-i szalonon készített szakmai tudósítás alkalmával találkoztam először testközelből a témával. Franciaország az üzleti repülés egyik fellegvára Európában, így nem csodálkoztam rajta, hogy szinte semmilyen fennakadást nem okoz az emberek gondolkodásában, ha egy cégnek, üzletembernek, művésznek repülőgépe van, vagy bérgéppel érkezik. 
Akkoriban nekünk Ferihegyen a Forma1-es futamok jelentették az évi rendes bizjet kiállítást hiszen a versenyzők, csapatok rendszeresen megszállták T1 előteret. Közelről ezek a repülők finomabbak, kidolgozottabbak, mint a "nagyvasak". Műszaki szemmel igazi kis ékszerdobozok, még akkor is, ha nem mindegyik annyira okos, mint egy tejfölködben is leszállni képes kereskedelmi gép.



Az üzleti repülés ugyan kiesett a légitársasági munkám fő irányából, de hosszabb-rövidebb szakmai flörtökre mégis volt lehetőség, illetve műszaki oktatóként, majd médiafeladatok közben is volt alkalmam a témával foglalkozni. Az elmúlt fél év nagyobb része újabb, célirányos "továbbtanulással" telt, hiszen egy szakblog nem az a kategória, hogy "egy újság megírta", és az általános iparági rutint sem lehet ráhúzni a témára. A blog egyik erőssége épp az, hogy a szerzők szakmabeliek, ezen belül pedig ennek a speciális témának is ismerői.

Honnan közelítsünk?


A legfontosabb kérdés a célkitűzések irányba terelése volt. Természetesen más oldalról nézi a magángépek, bérlések témáját a felhasználó, a szolgáltató, a szaksajtó, illetve a kerítésen kívülről érdeklődők. Utóbbiak dolga különösen nehéz, lévén ők leginkább a bulvármédia öncélú, olykor politikai színszűrőin keresztül találkoznak a kérdéssel. A bulvárnak elévülhetetlen "érdemei" vannak a témát övező szociális reflexek kiépítésében, de jószerével semmit nem találtunk a neten ami ezt ellensúlyozni próbálta volna. Kétségtelen, hogy maga a üzletág - talán a rosszul értelmezett diszkréció, talán a hiányos marketingmunka, talán a szaksajtó szűk irányultságai miatt - keveset hallat magáról.

Utóbbi gondolatok mentén indult el végül az aviart.eu blogja. A célközönség gyakorlatilag egészen széles, a megjelenő információkkal pedig reményeink szerint egy olyan hiánypótlásra nyílik alkalmunk, amivel jót tehetünk az egész ügynek.

Kevesek játéka?

Talán a fenti kérdés a legérzékenyebb pontja a történetnek. Természetesen ha az összes férőhelyek eloszlását tekintjük, akkor elhanyagolható a napi részarány. Az EU-ban azonban az összes polgári légijárat 7%-a üzleti (business aviation) kategória. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a magánjetek óránként akár többezer dolláros üzemét nagyon kevés cég, mégkevesebb magánszemély képes kifizetni és kihasználni. A közhiedelemmel ellentétben kétszer is meggondolja egy cég, hogy erre költsön-e. Ugyanakkor mégsem vetette vissza komolyabban az üzletágat a világválság.



Ennek oka pedig az, hogy a gazdaság mozgatásának szereplői, cégvezetők, befektetők, diplomaták ugyanúgy dolgoznak tovább, mint válság előtt. Érvényes persze mindez a szerv- és betegszállításra, a sürgősségi alkatrész- és szeviz szolgáltatásokra, számtalan, mamár nélkülözhetetlenné vált tevékenységre. A cégeknek ma is sokat ér, hogy az üzleti repülőgépek segítségével hatékonyan, kevesebb ember térben és időben pontosan szervezett mozgatásával képesek dolgozni. A költséghatékony megoldások természetesen itt is fontosak. Az iparágban épp ezért folyamatos változások tapasztalhatók. Alternatív szolgáltatók jöttek létre, akik kiváltják a drága saját gépeket, viszont a légitársaságok és a magángépek előnyeit rugalmasan ötvözik.



A gépek fedélzete egyben mozgó iroda is, minden lényeges munkafeltétel és kommunikációs csatorna rendelkezésre áll. A közforgalmi légitársaságok egyre jellemzőbben csak a hosszú járatokon kínálnak hasonló fedélzeti szolgáltatásokat, de ezek menetrendjéhez igazodni kell. Nem ritka az sem, hogy az üzleti utazó egy hosszútávú menetrendi járat átszállásaként szervez bérgépet magának. A közforgalmi és a privát repülés piaca tehát összeér.

Sokak munkája

Európa egén naponta kb.1800 db üzleti gépmozgás az átlag, ez kb. minden 15-ödik légijáratot jelenti a Eurocontrol adatai szerint. Ebből 1400 járat az unión belül közlekedik. Mindez kétharmad részben kisebb, menetrendi kapcsolattal nem rendelkező repülőtereknek, és persze az ott dolgozóknak, beszállítóknak, kiszolgálóknak ad munkát a várospárok mindkét oldalán. Ugyanakkor az üzleti repülés egyfajta hőmérője is a gazdaságnak. Az élénk gazdasági élet egy térségben előbb-utóbb odavonzza a céges forgalmat, benne az üzleti gépekét is. Erre Magyarországon is van példa.
 
Természetesen gyártói oldalon is komoly munkaadó az üzleti repülés. Európában a legnagyobb a Dassault Aviation.
Mitől különlegesek?

Elsőre feltűnő, hogy sokkal több gyártó van, mint a nagygépes piacon, ezáltal eleve sokszínűbb a kép. Persze számtalan szempontból körüljárhatók az üzleti gépek, az Aviart blog eddigi cikkeiben ez már körvonalazódik is. Néhány dologban viszont valóban különlegesek, mások ezek a gépek. A nagy kereskedelmi gépek VIP változatai kívülről a megszokottak, belülről gyakran kevésben térnek el egy szállodai lakosztálytól, tárgyalótól.

Néhány jetet is állva hagy a Piaggio
A kisebb gépek azonban kívül-belül, izgalmasabbak. Ami elsőre feltűnik, az a már említett, a szemnek is tetszetős aerodinamikai és minőségi kidolgozottság, ami társul egyfajta emberléptékűbb, bensőségesebb utastérrel. Itt inkább a kabinos jachtok hangulata érhető tetten. Sok gép belseje variálható is. Ez adott esetben nemcsak a standard fekhelykialakítást jelenti, hanem akár teherfuvar, gyorsposta, betegszállító eszközök fogadására is képesek.

A célszerű lehet szép is (PC-12 turboprop műszerfala a BMW dizájnerek tollából)
Ami repülőszakmai szemmel különleges, az szintén a közepes és kisebb kategóriákban feltűnő. Kisebb, akár egészen apró hajtóművek, kisebb mechanizációk és egyéb szerkezetek, kisebb pilótakabin, de gyakran ugyanakkora tudás, mint a "nagyokon".

Takarítógép méretű hajtómű

Egyes típusok 10-14 órát képesek repülni, felszerelve minden ehhez szükséges üzembiztos technológiával, automatizációval, a kereskedelmi típusokhoz mindenben hasonló repülésvezérlő rendszerekkel, műholdas és inercianavigációval, forgalom és földközelségjelző berendezésekkel, látótérbe hajtható, HUD kijelzővel, szintetikus terepgrafikával. Ezek a gépek gyakran ötvözik a többcélú, legfeljebb regionális kisgépek technikáját a folyamatosan miniatürizáló hadiipar fejlesztéseivel. A legutóbbi cikkben pl. most először írunk a Piaggio Avanti II-ről, amely gyakorlatilag minden repülőgépes szakma szempontjából izgalmas, ugyanakkor dizájn szempontjából is egyedi. A legközelebbi cikk viszont egy ötletes kezdeményezésről szól, ami sok olyan repülőbarát szívét is megdobogtathatja, akik szomorúan méltatlankodnak ez egyébként még életképes repülőgép sárkányok bezúzása miatt. Ez pedig a Nextant "újragyártott", minden szempontból költséghatékony repülőgépe.
A blog híreiről az Aviart facebook felületén is hírt adunk.


Folyt. köv.

Ahogy korábban is írtam, a Repülés blog mint "társadalmi munka" megmarad, de saját tartalmait tekintve lassúbb lesz, lévén még egy harmadik, projekten is dolgozunk.

Mégis érdemes lesz velünk maradni itt és a facebookon is. A szakmai érdekességeket - bárhol is jelenjenek meg elsőként a továbbiakban - mindenképp megmutatjuk saját felületünkön is, így egy kicsit portálként is működünk majd. Emellett lesznek pl. olyan cikkek, gépbemutatók, amelyek háttere csak itt lesz olvasható a mélyebb, technológiai - szakmai vonatkozások miatt.



A legutóbbi nagygépes események kapcsán is szép anyag gyűlt össze erre a blogra, elsősorban természetesen a Dreamliner ügyről. Erről az elmúlt hetekben számos információ és mégtöbb félinformáció jelent meg. A témában ismét egy átfogó anyagot teszünk az Olvasók elé.

Az Aviart blog cikkei:

Sorozat az üzleti repülésről

  


Trikó Nick
__________________________________________________
 

2012/11/29

Rekordüzlet Európából - Bombardier business jet sikerek


A kanadai gyártó összességében nem panaszkodhat az idei évre. Bár az újgenerációs CSeries fejlesztése késéseket szenved, a már piacon lévő közepes és nagykabinos üzleti típusokra nagy tételben érkeznek a rendelések.
A NetJets idén 6,7 milliárd dollár értékben kötött le - opciókkal együtt - 120 db Global sorozatú gépet, illetve 7,3 milliárd értékben 275 db Challenger középkategóriás üzleti gépre írt alá a Bombardiernél.


Global 6000
A minap pedig a VistaJet jelentett be Londonban egy történelmi léptékű, 56+86db-os rendelést. Az üzlet elérheti a 7,8 milliárd USD értéket. Az európai vállalat kizárólag a nagykabinos Global sorozatra írt alá. A gépek 2014-től havi rendszerességgel érkeznek. A VistaJet jelenleg is Bombardier flottát üzemeltet a Learjet XR60-astól a Global 6000-esig, de az elmúlt nyáron már 10db 8000-es verziójú Globalra is adott le rendelést a cég. A most fixált rendelésállomány összetétele 25db 5000-es, 25db 6000-es és újabb 6db 8000-es.

A gépek típusszáma nem annyira a mérettel, mint a tengeri mérföldben számított hatótávolsággal van összefüggésben, tehát a most rendelt gépek 9500km-től közel 15000km-ig terjedő hatótávolsággal rendelkeznek.

Az osztrák és brit bázissal is rendelkező VistaJet (korábban Air Executive LU.AT.) a 2004-es üzemkezdet óta intenzíven terjeszkedik.  Irodákkal rendelkezik pl. Dubaiban, Kuala Lumpurban és Hong Kongban is.  A jelenlegi trendeknek megfelelően az összes feltörekvő piacot igyekeznek bekapcsolni a világ üzleti repülésébe, beleértve Oroszországot, Mongóliát és Afrikát is. A terjeszkedés tehát főképp nem helyi piacok kiszolgálását jelenti, hanem azok összekötését. Ehhez interkontinentális képességekkel rendelkező géppark szükséges.

A Bombardier Global típusai nagy hatótávjukkal, 50.000 láb feletti utazómagasságukkal, és kényelmes kabinjaikkal kiválóan megfelelnek ennek a célnak. A VistaJet a 19 fős befogadóképesség helyett kényelmesebb 13-14 fős kabinokat használ, 6-7 főnyi fekvőhely lehetőséggel.

A VistaJet által rendelt berendezés
A cég a géppark életkorát az 5-éves garanciális időszakon belül tartja, így a mostani rendelés részben már a meglévő flotta frissítését szolgálja.

A Bombardier az iparági elemzők és saját prognózisai alapján is meglehetős biztonsággal számíthat a nagyobb méretű és nagy távolságra repülni képes gépek piacára. Az üzleti repülésben terjedő hatékonyabb üzemeltetési formák a gépek erősebb kihasználtsága mellett csökkentik a meddő üzemköltségeket, elérhetőbbé is teszik a szolgáltatásokat és piacbővülést is hoznak.
 
A Bombardier természetesen nagy örömmel fogadta a mostani rendelést is. Az új gépek munkát jelentenek a montreáli, torontói, qeretarói (Mexikó) üzemnek és természetesen a beszállítóknak is. A termelés felgyorsítását firtató elemzéseket a gyártó mégis óvatosan kezeli. . Bár egyes elemzők arra számítanak, hogy a jelenlegi 5 gépes havi gyártást, a Bombardier mindezt a hosszútávú átadási menetrend alakulásától teszi függővé.

Típustörténeti előzmények

A Global Express illetve a későbbi Global x000 sorozat a kilencvenes évek elejétől került piacra. Rokonságban áll más Bombardier típusokkal is, de az igazi közös ős a Canadair Challenger 600, amely 1978-ban repült először. A 14-18 férőhelyes gép 18 tonna felszállósúllyal 6000km-es távokra volt alkalmas. Mindössze 84 db készült belőle, de az erősebb hajtóművekkel szerelt 601-es sorozatból már 259 gép kelt el míg a Bombardier fel nem vásárolta a céget.
Az új vezetés intenzíven fejlesztette a típust. A 604-es már wingletekkel, erősebb futóművel és integrált Collins avionikával készült. A Challenger a mai napig megmaradt önálló termékcsaládként. 

2004-ben állt forgalomba a Bombardier családba tartozó Learjet és a Callenger 600 közé pozicionált 300-as.

 A 80-as évek végén a korábban fiókban maradt nyújtott törzsű 610E változat alapjain kezdődött a CRJ (Canadair Regional Jet) program. A CRJ-100 és a gazdaságosabb, 58kN tolóerejű GE hajtóművekkel szerelt 200-as változat közel 27 méter hosszú. Az 50 főnyi utaskapacitással de csak 3000km-es hatótávval kedvelt regionális gép lett. A 200-as a Malév flottában is felbukkant de mára  a kerozinárak folyamatos növekedése végül a hosszabb, hatékonyabb változatoknak kedvezett. 

A legújabb CRJ családtag a 900-asnál is hosszabb 1000-es 36m hosszú, fesztávja 25 méter, így 100 fős utaskapacitásra képes.egyosztályos elrendezésben
A CRJ-100/200-as különböző változataiból több mint 1000db kelt el, főképp az USA-ban. Továbbfejlesztett, nyújtott és megerősített szerkezetű variánsai most is gyártásban vannak. A típusengedélyekben a "CL600" kezdőkarakterek a mai napig a Challenger 600-as ősre utalnak. 

Challenger 850 kabin (CRJ-100SE)

A CRJ-100 platformon is készült hosszú utakra is alkalmas, nagykabinos üzleti gép (Challenger 850) de az igazi interkontinentális képességeket a gép arányainak teljes megváltoztatása, főkép a szárnyfesztáv és ezzel az kerozinkapacitás növelése jelentette.

A Global sorozat
 
A Global Express fejlesztése a 90-es években indult, típusalkalmasságot '98-ban szerzett. Új szárnyak, megnövelt vezérsíkok, 66kN tolóerejű BMW/Rolls-Royce hajtóművek és a számos típuson sikeres Honeywell Primus cockpit került a gépre. A CRJ-100-ashoz képest 7,5 méterrel nagyobb fesztáv, 2,5 méterrel hátrébb nyúló farokrész és majdnem kétszeres, 42 tonnás felszállósúly lett az eredmény. A hatótáv 12.000km felett van.



Global Express - Honeywell Primus 2000 avionikával
A Global Express XRS, illetve a mai Global 5-, 6-, 7- és 8000-es változatok a kisebb sárkánymódosítások mellett inkább tartalmi változást, modernizációt hoznak, típusregisztrációjuk már hivatalosan is a Bombardier (BD) égisze alatt történik.

A név kötelez: a 6000-es ugyan a második legkisebb hatótávolságú családtag, de így is megkerüli a Föld negyedét egy tankkal.
Tovább növekszik a hatótávolság is, részben kiegészítő tüzelőanyagtankok részben a jobb hajtómű paraméterek miatt. A 8000-es változat a már említett 15000km körüli hatósugarával rekordernek számít. Cserében persze 47 tonnát nyom (MTOW). A felszállóút így 1750m lesz.

A pilótakabin áttekinthetősége a nagyméretű LCD képernyőkön alapuló új rendszerrel tovább egyszerűsödött (Global Vision Flight Deck). 


... és a legújabb generáció, a Global Vision Flight Deck.
A szériafelszerelés a lehajtható HUD kijelző, a képernyők pedig a távirányítású katonai gépek kezelőfelületéről ismert szintetikus terepképet is megjelenítik (Synthetic Vision System). A szolgáltatások közé bekerült a nagysebességű műholdas kommunikáció, a légiirányítás és a pilóta közti adatkommunikáció (CPDLC), a karbantartást és a műszeres (IFR) navigációt segítő legújabb rendszerek.


2012/10/02

Hová tűnt a blog és a repülés? - Magyar "metál" a földön, francia csillag az égen


"Szerelmi bánat"

Trikó Nick sokkal tartozik az olvasóknak, főképp köszönettel a türelmükért. De hogy mégse' csak egyszerű magyarázkodás álljon a látszólag ellanyhult "munkamorál" mögött, picit tágabb témacsokor lesz a mai poszt tárgya, szabadabb de kritikusabb hangvételben.

Először is kezdeném azzal, hogy bizony komoly "alkotói", vagy szerényebben szólva lelki válsággal küszködöm a Malév bedőlése és a repülőtér felbolydulása óta, amivel sokan vannak így, akik szerették (úgy értem: TÉNYLEG) a magyar zászlóst és a nagyzenekarként működő reptéri közösséget, összehangolt munkát. Kedves ismerősöm, itteni szerzőtársunk Goldeneagle a hajdani Sky Europe felett érzett "gyászát" többen nem értik még az ex-kollégák közül sem, pedig ha valaki vesztette már el igaz szerelmét, nos az tudja, hogy a seb nem gyógyul be, csak mélyebbre kerül.
A Malév sírja felett persze érdekes könnyek is hullanak, a néhai ám meg nem boldogult cég földi maradványai felett konkurensek, ex-vezérek köröznek és persze a politika. És ahogyan az lenni szokott, a  bomlásnak olykor khm... illata van...

Halotti tor, véletlenek és az örökség  

Sakktábla és nagymesterek egymás közt ( fotó: origo.hu)
"A fájdalom leírhatatlan" mondta a Malév utolsó vezére, aki a cég utolsó szárnycsapásainál asszisztált, és aki ma a hajdani Csipkerózsika álomba szenderült Malév Express leányválalatból átalakított kiszolgáló, a Malév Ground Handling vezetője. Sajnálkozva nyilatkozta, hogy év közben nem lehet szerződéseket szerezni, szóval kedves dolgozók, a lapátot kifényeztük. Eszközeinket kölcsönadtuk a konkurens Celebinek, mert az nekünk jó. ( Meg nekik is, hiszen az új munkáikat valamivel el kell látni, gépparkjuk ehhez alkalmatlan....) Aztán egyszer csak megjelenik a Malév jogok kicsemegézett részére lelkesen ácsingózó Wizz és Váradi József, a másik ex-vezér a színen. Megkapja a repülési jogokat az államtól, de szerencsés véletlen folytán épp ugyanekkor odaadja a Malév Ground Handlingnek a Wizz kiszolgálását.  Vannak véletlenek az országban, mint írtam. Sőt ... Miközben mégis lett új Malév GH munka, lett vadiúj handlingcég is. Épp a napokban olvastam volna a cikket a BUDPORT-ról, ha a kapott link még élne...  Nos nyomtalanul nem múlik el semmi a netről. A google a mi barátunk, a domain.hu és az e-cegjegyzek.hu.
A nyilván (...) szűkülő piacon tengődő Malév GH mellett véletlenül létrejött vadonatúj handlingcég vezetője a GO 4 Travelből ismert Galgóczy Ferenc a  Facebookon magyarázza el az érdeklődőknek, hogy extra szolgáltatásokkal fog megjelenni  BUDPORT Handling. Eddig semmi gond.
Hogy mindezt miért ne tudná a Malév GH megoldani a behorpadt piacon feleslegessé vált munkaerővel, arról viszont nyilván vagy a karcsúsítást levezénylő Limburger Lóránt tudna tájékoztatást adni, vagy valaki más. Pl. repülőtéri körökben az a hír járja, hogy a Malév GH elbocsájtott dolgozókkal való visszabővítésével kapcsolatosan volt ellenvetése egy bizonyos új légitársasági megrendelőnek. Hogy ennek van-e köze az új céghez, azt nyilván a két handlingfőnök meg is beszélheti a reptéren egymás mellett dolgozván, vagy - a cégjegyzék adatai alapján - Budaőrsön is, ahol össze is futhatnak esti kocogás közben, akár véletlenül ...

Kicsi a világ....

Zorbán

Persze még jóval a koncokon való osztozkodás előtt kiírtam magamból - legjobb tudásom szerint pártatlanul, - hogy ki mindenki segített évtizedek alatt a Malév bukásához, kezdve az első szabad kormánytól (és annak egyes kegyeltjeitől) napjainkig. Ezután azonban elfogyott a szusz. Nem jutottam tovább a pár amatőr "nosza csináljunk céget" kezdeményezésen és az azokat propagáló bulváron.

Hol az összetartás hiányzott, hol egyéb, de leggyakrabban a világos stratégia. A pillanatnyilag főként csak az IHO-n létező, a kósza hírek szerint A340-esekkel piacra törő (?...) magyar MLV Zrt. pedig úgy tűnik, hogy a cégjegyzékből is hiányzik.

Klikk a képre a nagyításért
Klikk a képre a nagyításért
Klikk a képre a nagyításért
A világ repülőgéptemetőibe tartó típusokra viszont semmilyen céggel nem lehet légitársaságot alapozni, legyen az kisboeing vagy nagyairbus, de nagy szavakat lehet a lehetséges befektetők orra elé tenni. Ez bejött a nagypolitikának is évtizedek óta éppúgy, mint az ügyeskedő vállalkozóknak, bankoknak...stb. .... És ez is megunható, nem kívánok vele itt oldalakat terhelni.

Az emberek pedig mindenért a siratófalba bólogatva Orbánoznak azóta vakon, holott a bukás már a kínai befektetőknek bemutatott, tréfának is gyenge Oszkó - Roland Berger tanulmányba, a sok éve befolyó, rosszul álcázott támogatásokba, az orosz strómanos, szocialista "üzletbe" és a cég örökölten alultőkésített anyagi helyzetébe bele volt írva. De még a balul és irgalmatlan áron, tulajdonképpen MDF-Déri pilléreken indított Malév hosszútávrepülésbe is 98%-ig bele volt kódolva az úgynevezett rendszerváltás után. Sehol senki nem emlegeti ezeket már. Ma Orbánozni kell, holnap majd másozni, ami persze teljesen jó is lehetne, ha egyszer észrevennénk: minden garnitúra jogosan állítható pellengérre...
De mi nem látjuk a sorozatot, nem látunk négy évnél messzebb, sokszor kettőnél sem. Ez többször bebizonyosodott... Én mégsem  hiszek sem a fekete politikai ördögökben, sem a fehér angyalokban, az újabban lassan fekete-fehér magyar zászlóban és múltban pedig egyáltalán nem akarok hinni...
Nézem, ahogy a fiatalok csendben lelépnek ebből az iszapbirkózásból, és ott próbálkoznak, ahol lehet hinni a jövőben ... Mai miniszterelnökünk ezen el is mélázik, de hathatósan tenni ellene nem fog tudni adminisztratív módszerekkel. Persze nem ártana azt sem észrevennünk, hogy azért még mindig egy válság közepén ülünk, ami ellen nincs csodaszer és csodapolitika, viszont a repülés hosszabb távon igen jó szakma, amivel és amiért el lehet innen menni - ahogyan egy másik miniszterelnökünk kedvesen fel is kínálta az ország ajtaját ...

Vigasztalódjunk, de hol?

Számos önjelölt szakértő győzködött pl. engem is, de sajnos a közvéleményt is azzal, hogy a klasszikus hálózati légitársaságok szolgáltatásainak befellegzett a levegőben, a fapadé a jövő. Punktum....
Emellett ennek sarkos ellenkezőjét hajtogatta jövőképében pl. az említett, csőd kapcsán is megkérdezett "hosszútávos" Malév exvezér, akit szintén megénekeltem a csődtörténetben.
A valóság pedig nagyon úgy tűnik, hogy a kettő között van. A szolgáltatások szélesebb választékát és kombinációját igényli a közönség. Nem ritka ez. Nagyjából minden iparágban ez történik.

Európa bürokráciája viszont dacosan ássa maga alatt a gödröt. A gazdaságosságra kihegyezett együttműködés, hatékony uniós előrelépések helyett perpill környezetvédelemnek hazudott egyszerű pénzszedő akcióval (ETS) "gazdálkodik" az EU az itt és az ide repülő légitársaságok kontójára, miközben azok olykor anyaországaik kemény támogatásával szép lassan elkezdenek mozogni az EU bénázások átlépésére. Hogy pl. a plusz adózás miatt folyamatosan és joggal panaszkodó Lufthansa szakszervezetei mit szólnak az emelt üzemanyag+ETS számla bérkeret csökkentéssel való kompenzálásához, arról majd később.

EU-n belülről a British Airways hevesen kacsintgat a hatékonyabb térségek felé, várhatóan bevásárol az American-be, lévén jó egy éve már az összeolvadás is szóbajött, és a tárgyalások azóta is rendre előkerülnek, immár tulajdonosi szinten is.

Arabok a spájzban?

Az ausztrál Qantas egy okos lépéssel összevonta erőit Európa falainál Dubaiban, az ottani gyűjtő-elosztó központra. Felszámolja az európai partnerségeket, megszűnik korábbi együttműködés a British-sel (codeshare-ek maradnak). Az Air France-szal működtetett code-share járatok Párizs felé megszűnnek, beszünteti összes frankfurti járatát is . Ellenben a tiszteletet parancsoló Emirates-szel közösen támadják az európai, piacot igencsak széles szolgáltatási skálán.


A Magyarországon, de az európai piacon is aktív Qatar Airways pedig a napokban jelentheti be, belép-e a Oneworld szövetségbe, amelynek a Malév is tagja volt. A Budapesten szintén aktív másik Oneworld tag AirBerlinben -mint az ismert - az Etihadnak már van közel 30%-a. 

Az amúgy is bajban lévő Air France eközben a diszkontba szervezés mellett kénytelen hevesen dolgozni a nagypénzű utasokért is. Tévedés, hogy a hosszútávú járatok önmagukban nagyobb nyereséget jelentetének ülésre vetítve, hiszen itt a legmagasabb az egy járatra eső, egyre növekvő tüzelőanyagár, személyzeti költség, és ide már illik számottevő cargo-t is szervezni. ( Déri Tamás rövid, 200-as 767-esei mindezért nem tudtak nyereségesen repülni).  A megoldás tehát itt is a kombinált módszer. Kell olcsó turistákat szerezni az átszálló járatok, leányvállalatok "töltésére" de a longhaul járatok felső osztályait is maximálisan és jó áron el kell tudni adni.

Szépek lehetünk, de okosak nem? Ázsia a nyerő?

A kialakuló folyamatok tehát képlékenyek, nagyban függenek a közeli és távoli gazdasági környezet alakulásától, az Ázsiában elképesztő növekedésnek induló repüléstől is. Persze nem biztos, hogy pl. Kína felvásárolja az olajforrásokat....
Miközben ugyanis Európa még a szántóföldek kerozinkúttá alakításán fáradozik méregdrága, támogatott repceolajokkal és egyebekkel, a Boeing a nálunk még mindig komolytalanul kezelt COMAC-kel karöltve egy erre a célra alapított kínai kutatóintézetben már kiszámolta, hogy az egy évben keletkező sütőolaj hulladékból jelenleg bőven eltartható a kínai légiközlekedés.
Kérdés persze, hogy az európai kerozinadó-rendszerbe hogyan fognak beférni a sütőolajos kínai jetek. Esetleg hoznak egy magyarra hajazó törvényt, miszerint a gépkocsi tüzelőanyag tankba öntött bármilyen anyag "e törvény alkalmazásában" ásványolaj. Így aztán pl. a dízelbe való használt sütőolaj tankolás egyszerűen adóbűncselekmény, és börtönbe kell csukni az aljas elkövetőt. Európa mellett ellép a világ, ha nem ébred fel Brüsszel időben....

"Génération désenchantée"

Tehát számtalan dolog van, ami sokakkal együtt, sok tekintetben kiábrándít ma és itt a saját szakmámban. Leginkább a tehetetlenség, és hogy a látszólag jószándékú kezdemények is gyakran minimum amatőrök, vagy hátsó érdekek mentén mozognak, a kisgépes repülés is vergődik, kollégák az utcán,  a hajdan volt szépemlékű klubélet a múlté... stb.
Ebből pedig valahogy gyógyulni kell, hiszen a tartós lehangoltság nem az én világom. Bármi is érjen, meg kell találnom azt a néhány pozitívumot ami rendbehoz és előrevisz.

Merre tovább, avagy mit is írjon a hogyishívják?

A blog megmarad,  a megkezdett sorozatok, nagyobb elemzések felkerülnek, de a napi "ki hány repülőt vett" jellegű hírek máshová és máshogyan kerülnek.
Többféle felkérést kaptam az elmúlt időszakban szakmai felületeken való megjelenésre, ami egyrészt természetesen megtisztelő, másrészt viszont segít a szétszórt gondolatok célirányos összeterelésében. Két egymástól viszonylag távoleső vonalon dolgozom így a jövőben;

Az egyik a repülést működtető dolgozók, a szakma belső világa, amiről a nagy szakértések közepette ritkán esik szó, esetleg csak úgy, hogy a dolgózói szervezetek, érdekképviseletek a kilábalás gátjai. Nos ez a látásmód semmivel sem körültekintőbb, mint Zorbánozni, Gyurcsányozni. A világ fejlettebb részén, ahol szintén komoly problémát jelent, hogy hogyan birkóznak meg a munkavállalók a légitársaságok válságkezelésével, kialakult tradíciói vannak a munkaadói és munkavállalói oldal együttműködésének és vitakezelésének. Csőd ide vagy oda, tárgyalni muszáj, nem állhat fel a munkáltató végleg az asztaltól.

Különösen izgalmas, hogy nálunk még mindig népi és sajtóreflex a dolgozói megmozdulásokkal sztrájkokkal szembeni ellenszenv, miközben pl. Németoszágban sokkal harmonikusabb a kapcsolat a munkavállalók és a munkaadók, az érdekvédelem és a közvélemény közt. Más, tradicionális munkaügyi viszonyokkal rendelkező országokban sem számít ördögtől valónak, ha a munka árát nem lehet egy tollvonással a többi költség mögé szorítani. Konkrétan a Lufthansa esetében még az is érezhető, hogy bár költségeket a "munka frontján" is csökkenteni igyekeznek, kicsit mégis hagyták a "kutyaugatást az égig" hallatszani. A cég már korábban is nekifeszült a politikának a légiipar terhei miatt. Tehát a Lufthansa is igyekszik hatékonyabb munkaszervezeti struktúrával spórolni, de a képviseletek nagypolitikáig jutó jelzései mindenki számára világosak azzal kapcsolatban, hogy meddig mehet a prés.

A hazai repülősöket csak addig szeretjük, míg szó nélkül kiszolgálnak, repülnek, no és ameddig meghatódnak a cégvezetés, politika olykor kifejezetten mellébeszélő, álságos kommunikációjától. Ebben többnyire a politikai, a bér- és munkaügyi helyzet "Orbáncsapás" jellegű sorsszerűségét taglalják - akár kerítésen belül, akár a sajtó nyilvános és készséges színpadán.

Szó nem esik tehát ma még a repülőtér esetében sem a durva stratégiai hibákról, vezetői ballépésekről, hiányosságokról. Ami a Lammers - Hardy műhelyből kikerül, kritika nélkül be is kerül a sajtóba.

A reptéri PR

Most épp azon kell sajnálkozni, hogy lám ellepték a fapadosok a repülőteret. Az egyik legutóbbi belső vezérlevélben pl ez áll:

A két pont közötti szállításban, utasforgalomban „csak” 10 %-al leszünk alatta a tavalyi év eredményeinek, igaz, a repülőgép mozgások tekintetében (ez pedig a másik nagy jövedelemforrásunk) több, mint 20 %-os lesz a visszaesés. A diszkont légitársaságok utasainak részaránya a tavalyi 26 %-ról már az év közepére 53 % fölé emelkedett – ennek minden pénzügyi következményével együtt. Valójában szembe kell néznünk a ténnyel: rövid idő alatt javarészt fapados repülőtér lettünk cseppet sem fapados színvonalú repülőtéri szolgáltatásokkal.

Újabb vezetői könnyek tehát, de mire is?
Kimarad a levélből, hogy - bár már korábban is ismert volt, hogy kevés lesz a hely a növekvő fapadnak, a felújított T1 terminál alkalmatlan a diszkont és tranzitforgalom levezénylésére - az új beruházásokkal gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták a fapados szegmenst, ahogyan a Malév csőd hosszú évek óta lebegő veszélyét és a válságban megindult piaci folyamatokat is.
Hogy mást ne mondjunk, miközben a kisembereket divatos lehülyézni a hitelfelvételek miatt, a ferihegyi repülőtér átvételekor Hochtief is keményen elhitelezte magát, amit most nagyon vissza kéne fizetni valamiből, ám az összes bevásárolt reptércsomag nem ér annyit, mint amennyit a Hochtief képzelt.
A reptér közepén a válság kezdete után két évvel beindult hatalmas, méregdrága plázaberuházás (SkyCourt) és az érte feláldozott, lebontott utashidak is sokmindennek mondhatók, csak ésszerű előrelátásnak nem. A további beruházások lefújása tehát alapjában nem a Malév csődnek, hanem a törvényszerű kihasználatlanságnak szól. Mindez nem esik szóba, csak a magyar politika valós és vélt ballépései.

A hajdani életveszélyes Ryanair tankolások kényszerintézkedések voltak, ahogyan az utaskarám, majd a most annak helyén épülő fedett metálkarámos sátorterminál is - a már megtörtént újabb utashídbeáldozással együtt. Kérdés persze, hogy mindez hány évi utasbuszoztatást fedezne a Ryan járatokra, de hát ugye azt valóban nem lehet, hogy a Ryanair utasokat ingyen buszoztassuk, mert mit szól a többi légitársaság.
Érdekes egyébként, hogy miközben a sajtó is lelkesen felkapta a fapad ügyét, és a fapad-tendencia "törvényszerűségét", a reptéri felkészületlenség megmagyarázása ehhez képest mindössze egyetlen soványka, magyarázkodós Hardy interjúra futotta, amelyben természetesen megint a hatóságok a hibásak, hogy most nem állnak vigyázban a "sátorterminál" engedélyezésével. A reptér készenáll mindenre és eddig is mindent jól csinált ... Logikai bukfenc, hogy a beruházásokkal indokolja Hardy a cégek felé történő áremelést, ám a Ryan kedvéért immár másodszor megfutandó külön építgetés ráterhelése a O'Learyre nyilván fel sem merül, nem is merülhet. O'Learynek valóban semmi köze ahhoz, hogy mi nem számoltunk a Ryanairrel Budapesten.

Épül a fedett, "heavy metal" barakkfolyosó....
Klikk a képre a nagytáshoz


Kísért a múlt - ismét ...

Hamár a mellébeszéléseknél tartunk,  a minap szerettem volna érdekképviseleti felkérésre amolyan emberközeli és látványfotókat készíteni a repülőtéri üzemről, a kiszolgálásról.  Korábban is hajtottam végre hasonló "szupertitkos" médiafeladatot. Gyakorlatilag párszáz üzemi képről van szó, amit aztán készenléti archivumként használhat a dolgozói újság, honlap. Mivel magam is 17 évet töltöttem a reptéren, ebből hármat a Malév stúdióban, négyet a kiszolgálásban, nem gondoltam, hogy gond lenne bármivel. A régi reptéri képek elavultak, újak kellenek, tiszta sor...

Nos nyilván nem lepi meg az olvasót, hogy Hardy Mihály megvétózta a munkát azzal a címszóval, hogy a fényképfelvételek készítése nem tartozik az érdekképviseleti munkához (mármint nyilván szerinte).
A kérelem természetesen a repülőtér rendjét ismerő kísérőt is megjelölt. Lehetőség ezzel együtt lett volna a felvételek átnézésére a repülőtér illetékesei számára, de az 50-es évekre hajazó módszer egyszerűbbnek tűnhetett. Hogy mennyire volt célravezető, az más kérdés, lévén fotók - belsők is -  a mai napig készülnek. De olyan helyekről is beszédes képek készíthetők, ahová bárki bemehet, vagy akár be sem kell mennie.

Az alábbi könnyed nyári összeállítás kifejezetten annak illusztrálására készült, hogy papír és belépés nélkül is lehet kényelmetlen fotókat készíteni. A pártállami módszerek mamár viccesek, és ez ellen nem védenek.

Biztonsági kerítés a reptéri út mellett a T2 bal kisterasza után
Látvány a GAT (VIP) terminál bekötőútjáról
Még mindig a magángépes porta díszlete
Méteres gaz a T1 frontoldalán
A T2 kisteraszról ezt látja a hozzátartozó

Nomeg ezt...
Ez a növény sem a terminál bezáráskor száradt hirtelen halálra

A gazban elhagyott külföldi autók is gyökeret eresztenek a repülőtéren belül

 Mikor tanulni jártunk a  Repülési Oktatási Központba, még nem volt itt gaz, bár EU zászló és Hochtief sem, de Európa igen....
Nos vannak még hasonló képek (sőt), de miután a cél nem a rosszindulat, azt gondolom ez a csokor itt elég. Őszintén szólva ebben a vonatkozásban nem kívánok sem a repülőtér pellengérre állításával, sem a kommunikációs igazgató múltban berögzült cenzúra-reflexeivel foglalkozni. A 10 megapixeles telefonok korában azt hiszem, bárki, bárhol készíthet fotót, legfeljebb azok minősége gyengébb lesz. A gáncsoskodás legfeljebb erre jó és kizárólag a céget minősíti. Vicces persze, hogy a repülőtér saját archivumát jelölte meg lehetséges forrásként az érdekképviseletnek, hiszen mint látjuk naponta jönnek mennek cégek, a fotók aktualitása tehát akár pár hónap alatt megszűnik, új kellhet. Mondhatnánk persze, hogy ez  a sajtót sem szokta zavarni, de itt azért mégiscsak repülőtéri dolgozóknak szánt saját médiafelületről van szó. Mindenesetre ha a cég úgy érzi, van takargatnivalója, mi azt is megértjük, viszont nem foglalkozunk a takaróval ...

Pedig a szakma a lényeg

Itt viszont el is kell oszlassak egy félreértést. Az induló orgánum ugyan foglalkozik a reptéri bajokkal,  érdekképviseletek, nemzetközi szövetségek, szervezetek, sőt hatóságok munkájával is, alapvetően NEM  lázadók harsonája lesz. Sokkal inkább egy ablak a világra, hogy láthassuk, hogyan zajlanak a dolgok más országokban, más cégeknél, más szakmai vezetések alatt. Ezt is kétféle módon lehet persze látni. A fejlett világ repülésében alapvetően azért rend és rendszer uralkodik. Hogy mindez szakma iránti alázatot és fegyelmet kíván nemcsak a munkavállalók, hanem a cégek oldalán is, ez lehet esetenként újdonság nálunk, de a nemzetközi példák, rendszerek, munkahelyek, szervezetek, együttműködések bemutatása semmiképp nem ördögtől való, ugyanakkor hiányzik a magyar médiából. Talán ez sem véletlen....

Polgári repülés a közforgalmi légiiparon túl

A másik felkérés a repülőszakma irigyeltebb, kellemesebb és sokkal kevésbé átpolitizált oldalát érinti. Ez pedig üzleti repülés, vagyis a magángépek, business-jetek világa, ami már a blog tematikai terveiben is régóta szerepelt. Nagy örömmel vállaltam tehát ennek a kicsit exkluzív, műszakilag olykor egészen különleges, innovatív és a nagyközönség számára kicsit titokzatos világnak a feltárását.
Kevéssé tartozna ide, de most mégis van apropója a nemrég szülinapozott, 51 évesen is csodálatos, (kanadai születésű) francia  énekes-szövegíró, hajdan modellkedő, filmező  Mylène Farmer megidézésének.
Egyrészt keserédes stílusa passzol a mostani hazai hangulathoz (egyetlen nálunk ismert slágere a Kiábrándult nemzedék, vagyis a Génération désenchantée) másrészt viszont oly sok zenésztársához hasonlóan rendszeres vendége a magángépes üzletnek. Ami még ennél is fontosabb, mindezt nem "rongyrázásból" teszi. A magángépes repülésnek már messze nem a státusszimbólum jelleg ad kizárólagos létjogosultságot.
A frankofón országokban és Oroszországban koncertező hölgy pl. még a rosszemlékű Pulkovo légitársaság Tu-154-esén is bátorkodott utazni, ám amikor az adott úttal megtakarítható idő fontos, bizony láthatjuk szűk stábjával bérelt business-jeteken is utazni.

A NetJets cég  Dassault Falcon 2000EX üzleti gépe Mylène Farmer 2009-es turnéján. Legközelebb csak 2013 őszén turnézik az előadó, egyéb munkája sem indokol mindennapos saját gépüzemeltetést. A bizjet flottákban szerezhető résztulajdon és a bérleti kártya a ma terjedő megoldás erre.
A felkérés tárgya tehát részben itt is a témával kapcsolatos ismeretek bővítése, részben pedig a félreértések felszámolása, ami a magángépes piac és a közforgalmi utasrepülés közti szakadékot feltételezi. A  légitársasági Business és First Class szolgáltatások és a privát társaságok szolgáltatása, hozzáférhetősége pedig nem is áll már olyan nagyon messze egymástól, adott esetben a bérgép olcsóbb is lehet. 


Cessna Citation  Sovereign
Mint a nagyok...


Az Embraer Phenom 300 tököli bemutatkozáson az AviART magyar és az Avcon Jet osztrák cégek szervezésében. (Fotó: Hőgye Gábor)

Mint utaltam rá, az üzleti háttér mellett a színvonalas műszaki, technológiai megoldások bemutatása is a célok között van. Erről is ritkán lehet olvasni itthon, akkor sem feltétlenül leszünk okosabbak....  Vagy valakire irigykedünk, mert egyáltalán igénybe veszi a repülés "limuzinszolgáltatását", vagy egyszerű marhaságok kerülnek a magyar netre a témában ("a nehézfém gépek az üzleti légiforgalom világméretű növekedésével egyre népszerűbbé válnak")

Nos, különösen a polgári repülés igényesebb szegmenseiben igazán illik odafigyelni pl. az ilyen bakikra is, de természetesen nemcsak az üzleti repülésről való cikkezés, hanem mindkét új feladat folyamatos felkészülést, munkát és tájékozódást igényel, így a blogra önmagában értelemszerűen kevesebb idő jut majd.
A szélesebb érdeklődésre számot tartó cikkek ugyanakkor szintén meg fognak jelenni itt, ezen a felületen is, illetve az "A REPÜLÉS" facebook oldalán is.

Érdemes tehát velünk maradni.


Du temps -   A klip egyik "szereplője" a Netjets Hawkerje ...