Szép és ismeretlen repülő tárgyak - Berepültük az új szakblogot

Elszigetelt, misztikus fehér foltként jellemezhető - különösen a magyar közönség számára - a céges és magánjetek nagyon is valóságos világa. Ez éppúgy igaz a repüléssel barátkozó Olvasók, mint olykor a repülőgépet igénybe venni szándékozók esetében is. A témakörben olykor több tévhit kering, mint valós információ - legyen szó akár a szolgáltatásokról, akár a gépekről. Nem jó ez természetesen a Magyarországon viszonylag fiatal üzletágnak, de nehezíti mindazok dolgát is akik nem ügyfélként, hanem megrögzött repülésbarátként, technikai érdeklődésből, vagy az elegáns gépek iránti kíváncsiságból közelebbről ismerkednének a témával.
A mai posztban egy üzleti repüléssel foglalkozó vállalkozás hiánypótló kezdeményezésről lesz szó.

A társaság egy nálunk még kevés cég által alkalmazott, de kézenfekvő módszert választott a helyzet javítására. Épülő honlapja mellé, a "GYIK" (gyakran ismételt kérdések) rovat alternatív kiszélesítéseként egy ismeretterjesztő és hírblogot hozott létre, amely egészen az alapoktól mutatja be a kérdéskört. A Repülés blog szerkesztőjeként azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy vegyek részt az ötlet megvalósításában. Nagyjából fél éve itt is írtam erről pár sort.

Gyorsan világossá vált, hogy a munkamegbízással, az új médiafelülettel kapcsolatos szakmai elvárások egyeznek mindkét oldalon, így nem gondolkodtam sokáig...

Lassan 18 éve, az 1995-ös Le Bourget-i szalonon készített szakmai tudósítás alkalmával találkoztam először testközelből a témával. Franciaország az üzleti repülés egyik fellegvára Európában, így nem csodálkoztam rajta, hogy szinte semmilyen fennakadást nem okoz az emberek gondolkodásában, ha egy cégnek, üzletembernek, művésznek repülőgépe van, vagy bérgéppel érkezik. 

Akkoriban nekünk Ferihegyen a Forma1-es futamok jelentették az évi rendes bizjet kiállítást hiszen a versenyzők, csapatok rendszeresen megszállták T1 előteret. Közelről ezek a repülők finomabbak, kidolgozottabbak, mint a "nagyvasak". Műszaki szemmel igazi kis ékszerdobozok, még akkor is, ha nem mindegyik annyira okos, mint egy tejfölködben is leszállni képes kereskedelmi gép.



Az üzleti repülés ugyan kiesett a légitársasági munkám fő irányából, de hosszabb-rövidebb szakmai flörtökre mégis volt lehetőség, illetve műszaki oktatóként, majd médiafeladatok közben is volt alkalmam a témával foglalkozni. Az elmúlt fél év nagyobb része újabb, célirányos "továbbtanulással" telt, hiszen egy szakblog nem az a kategória, hogy "egy újság megírta", és az általános iparági rutint sem lehet ráhúzni a témára. A blog egyik erőssége épp az, hogy a szerzők szakmabeliek, ezen belül pedig ennek a speciális témának is ismerői.

Honnan közelítsünk?

A legfontosabb kérdés a célkitűzések irányba terelése volt. Természetesen más oldalról nézi a magángépek, bérlések témáját a felhasználó, a szolgáltató, a szaksajtó, illetve a kerítésen kívülről érdeklődők. Utóbbiak dolga különösen nehéz, lévén ők leginkább a bulvármédia öncélú, olykor politikai színszűrőin keresztül találkoznak a kérdéssel. A bulvárnak elévülhetetlen "érdemei" vannak a témát övező szociális reflexek kiépítésében, de jószerével semmit nem találtunk a neten ami ezt ellensúlyozni próbálta volna. Kétségtelen, hogy maga a üzletág - talán a rosszul értelmezett diszkréció, talán a hiányos marketingmunka, talán a szaksajtó szűk irányultságai miatt - keveset hallat magáról.

Utóbbi gondolatok mentén indult el végül az aviart.eu blogja. A célközönség gyakorlatilag egészen széles, a megjelenő információkkal pedig reményeink szerint egy olyan hiánypótlásra nyílik alkalmunk, amivel jót tehetünk az egész ügynek.

Kevesek játéka?

Talán a fenti kérdés a legérzékenyebb pontja a történetnek. Természetesen ha az összes férőhelyek eloszlását tekintjük, akkor elhanyagolható a napi részarány. Az EU-ban azonban az összes polgári légijárat 7%-a üzleti (business aviation) kategória. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a magánjetek óránként akár többezer dolláros üzemét nagyon kevés cég, mégkevesebb magánszemély képes kifizetni és kihasználni. A közhiedelemmel ellentétben kétszer is meggondolja egy cég, hogy erre költsön-e. Ugyanakkor mégsem vetette vissza komolyabban az üzletágat a világválság.



Ennek oka pedig az, hogy a gazdaság mozgatásának szereplői, cégvezetők, befektetők, diplomaták ugyanúgy dolgoznak tovább, mint válság előtt. Érvényes persze mindez a szerv- és betegszállításra, a sürgősségi alkatrész- és szeviz szolgáltatásokra, számtalan, mamár nélkülözhetetlenné vált tevékenységre. A cégeknek ma is sokat ér, hogy az üzleti repülőgépek segítségével hatékonyan, kevesebb ember térben és időben pontosan szervezett mozgatásával képesek dolgozni. A költséghatékony megoldások természetesen itt is fontosak. Az iparágban épp ezért folyamatos változások tapasztalhatók. Alternatív szolgáltatók jöttek létre, akik kiváltják a drága saját gépeket, viszont a légitársaságok és a magángépek előnyeit rugalmasan ötvözik.



A gépek fedélzete egyben mozgó iroda is, minden lényeges munkafeltétel és kommunikációs csatorna rendelkezésre áll. A közforgalmi légitársaságok egyre jellemzőbben csak a hosszú járatokon kínálnak hasonló fedélzeti szolgáltatásokat, de ezek menetrendjéhez igazodni kell. Nem ritka az sem, hogy az üzleti utazó egy hosszútávú menetrendi járat átszállásaként szervez bérgépet magának. A közforgalmi és a privát repülés piaca tehát összeér.

Sokak munkája

Európa egén naponta kb.1800 db üzleti gépmozgás az átlag, ez kb. minden 15-ödik légijáratot jelenti a Eurocontrol adatai szerint. Ebből 1400 járat az unión belül közlekedik. Mindez kétharmad részben kisebb, menetrendi kapcsolattal nem rendelkező repülőtereknek, és persze az ott dolgozóknak, beszállítóknak, kiszolgálóknak ad munkát a várospárok mindkét oldalán. Ugyanakkor az üzleti repülés egyfajta hőmérője is a gazdaságnak. Az élénk gazdasági élet egy térségben előbb-utóbb odavonzza a céges forgalmat, benne az üzleti gépekét is. Erre Magyarországon is van példa.

 

Természetesen gyártói oldalon is komoly munkaadó az üzleti repülés. Európában a legnagyobb a Dassault Aviation.

Mitől különlegesek?

Elsőre feltűnő, hogy sokkal több gyártó van, mint a nagygépes piacon, ezáltal eleve sokszínűbb a kép. Persze számtalan szempontból körüljárhatók az üzleti gépek, az Aviart blog eddigi cikkeiben ez már körvonalazódik is. Néhány dologban viszont valóban különlegesek, mások ezek a gépek. A nagy kereskedelmi gépek VIP változatai kívülről a megszokottak, belülről gyakran kevésben térnek el egy szállodai lakosztálytól, tárgyalótól.

Néhány jetet is állva hagy a Piaggio

A kisebb gépek azonban kívül-belül, izgalmasabbak. Ami elsőre feltűnik, az a már említett, a szemnek is tetszetős aerodinamikai és minőségi kidolgozottság, ami társul egyfajta emberléptékűbb, bensőségesebb utastérrel. Itt inkább a kabinos jachtok hangulata érhető tetten. Sok gép belseje variálható is. Ez adott esetben nemcsak a standard fekhelykialakítást jelenti, hanem akár teherfuvar, gyorsposta, betegszállító eszközök fogadására is képesek.

A célszerű lehet szép is (PC-12 turboprop műszerfala a BMW dizájnerek tollából)

Ami repülőszakmai szemmel különleges, az szintén a közepes és kisebb kategóriákban feltűnő. Kisebb, akár egészen apró hajtóművek, kisebb mechanizációk és egyéb szerkezetek, kisebb pilótakabin, de gyakran ugyanakkora tudás, mint a "nagyokon".

Takarítógép méretű hajtómű

Egyes típusok 10-14 órát képesek repülni, felszerelve minden ehhez szükséges üzembiztos technológiával, automatizációval, a kereskedelmi típusokhoz mindenben hasonló repülésvezérlő rendszerekkel, műholdas és inercianavigációval, forgalom és földközelségjelző berendezésekkel, látótérbe hajtható, HUD kijelzővel, szintetikus terepgrafikával. Ezek a gépek gyakran ötvözik a többcélú, legfeljebb regionális kisgépek technikáját a folyamatosan miniatürizáló hadiipar fejlesztéseivel. A legutóbbi cikkben pl. most először írunk a Piaggio Avanti II-ről, amely gyakorlatilag minden repülőgépes szakma szempontjából izgalmas, ugyanakkor dizájn szempontjából is egyedi. A legközelebbi cikk viszont egy ötletes kezdeményezésről szól, ami sok olyan repülőbarát szívét is megdobogtathatja, akik szomorúan méltatlankodnak ez egyébként még életképes repülőgép sárkányok bezúzása miatt. Ez pedig a Nextant "újragyártott", minden szempontból költséghatékony repülőgépe.
A blog híreiről az Aviart facebook felületén is hírt adunk.

Folyt. köv.

Ahogy korábban is írtam, a Repülés blog mint "társadalmi munka" megmarad, de saját tartalmait tekintve lassúbb lesz, lévén még egy harmadik, projekten is dolgozunk.

Mégis érdemes lesz velünk maradni itt és a facebookon is. A szakmai érdekességeket - bárhol is jelenjenek meg elsőként a továbbiakban - mindenképp megmutatjuk saját felületünkön is, így egy kicsit portálként is működünk majd. Emellett lesznek pl. olyan cikkek, gépbemutatók, amelyek háttere csak itt lesz olvasható a mélyebb, technológiai - szakmai vonatkozások miatt.

A legutóbbi nagygépes események kapcsán is szép anyag gyűlt össze erre a blogra, elsősorban természetesen a Dreamliner ügyről. Erről az elmúlt hetekben számos információ és mégtöbb félinformáció jelent meg. A témában ismét egy átfogó anyagot teszünk az Olvasók elé.

Az Aviart blog cikkei:

Sorozat az üzleti repülésről
  

Kétrészes cikk a jet-, turboprop és helikoptergyártókról

Trikó Nick
__________________________________________________
 

Virtuális hóvirág - Nőnapi köszönő földön - égen

Fotó: Ujvári Sándor

Köszönő ... Nem elírás a cím. Szerencsésebb ezen az évi egy napon nem úgy felköszönteni a nőket, mintha fennállásuk évfordulója lenne, hanem inkább magunkat, férfiakat emlékeztetni rá, mi mindent köszönhetünk a nőknek. Ha azt a bizonyos bibliai koronát levesszük egy pillanatra, magától fog megfogalmazódni bennünk némi beismeréssel, elismeréssel vegyes, motyogás, netán nyílt, hálás köszönet. Ez szebb ajándék, mint egy csokor (amúgy is védett) hóvirág, vagy bármilyen tárgyi "letudása" az ünnepnek ... 

Valljuk be, a hétköznapokban ritkán jut ez az egész dolog az eszünkbe, szóval itt a remek alkalom, hogy köszönetet mondjuk családban, munkahelyen, repülőtéren, fedélzeten, vagy úgy általában. Nem árt, ha a volt és jelenlegi cégvezetők is elgondolkodnak pár mondaton az alábbiakban.

Ahogy a világ emlékszik ránk.
A reklámosztály gyakran fordult külsős modellekhez, ám kerítésen belül is mindig jól álltunk szépségekből. Ebben igazán gazdag cég volt a Malév...

 Nem szeretnék rávezetni sem senkit arra, hogy miért legyen hálás és miért ne. Inkább egy kicsit rendhagyó módon személyessé teszem ezt a mai posztot. Biztos vagyok benne, hogy sokan fognak helyzeteket, érzéseket ismerősnek találni. Szóval jöjjön a férfiaknak is szóló nőnapi poszt...

Az első varázslat

Egy jó emberöltőt töltöttem el így-úgy a repülőtéren, ha nem számolom az iskolai lógásaim Ferihegyen töltött részét. Pedig nem keveset tébláboltam errefelé kémiafakt és egyéb nulladik órák helyett. Bizony már suhancként is két illat fogott meg azonnal: a beton felől szállingózó elégetlen, édeskés kerozinpára, és a várókban, pultokban, kabinszemélyzetek, a nyugati és tehetősebb magyar hölgyutasok kavalkádja nyomában láthatatlan contrailként terjengő, finom, beazonosíthatatlan összetevőkből álló illatfelhő. ... Az "átkosban" az elegáns éttermeken és a színházakon kívül leginkább itt találkozott az emberfia ezekkel a praktikákkal, ahogyan a nyugati mércével mérve is elismerésre méltó, olykor címlapra kívánkozó megjelenéssel és eleganciával is. Hogy ne csak a látvány és az illat ragadja magával a légikikötőbe tévedőt, mindehhez az aláfestést a sajátos akusztikában búgó - csilingelő, többnyelvű utasfelhívások, és az odakintről beszűrődő hajtóműzaj keveredése adta.  Egy pelyhedző állú férfipalánta szivacsként szívhatta magába mindazt a varázst, amit a repülés kapujában érzékelni lehet.

Kerítésen belül

Az előtéri beton, a gépek illata később a mindennapjaim részévé vált, hiszen a hangárokban "gyógyítottam" a repülőgépeket, ám a hölgyek innen erősen hiányoztak. Igazi kérges pasivilág volt ez. Az olykor szükséges ügyintézés a terminálokon egyet jelentett valamiféle szentély-látogatással, ahol a finomság, a szépség, a "fél lábbal külföldön" fíling kerítette hatalmába az embert. Persze a férfikollégák közt nagy büszkeségre adott okot, ha valaki ismert egy jegyeladót, jegykezest, utaskísérőt, de tegyük hozzá, nagyon sok segítséget is kaptunk ezektől a lányoktól, hiszen az utazás csínját-bínját ők ismerték, ők tudták, hogyan és hová érdemes utazni az éves szabadjegyünkkel. Bizony nem voltunk olyan rutinosak, mint manapság, és persze nem volt internet, ahol minderről előre tájékozódhattunk volna.
Ám a kolléganők segítő kedvességét mégsem kellett teljesen nélkülöznünk a hangárok világában sem. Talán nem is kell mélyebben részleteznem mindezt, ha annyit elárulok, hogy a teljes férfiállomány ügyes-bajos  ügyeinek intézésében kulcsszerepet játszó egyik fiatal osztályadminisztrátort egyszerűen Mamusnak hívta az egész hangárbázis. Ez azért jelent valamit :)

A Rákóczi, Táncsics, Hunyadi motoros sok Malév/LRI koktélhajó főszereplője volt.
(forrás: Kosztolicz Péter/ hajoregiszter.hu)

Ebben a korszakban nagyon sokat jelentettek a vállalati bulik, gólyabálok és egyéb szervezések, ahol bizony nemcsak laza ismeretségek és barátságok szövődtek. Emellett - és ezt elsősorban a "kerítésen kívüli" olvasóknak írom - az a legendás belterjes duhajkodás, amire mindig rákérdezett mindenki, aki megtudta, hogy a reptéren dolgozom - nos ez az "erkölcsi fertő" egy hosszan kitartó legenda volt, és nem mutatott tovább bármely más nagyvállalat természetes közösségi hatásain. Az kétségtelen, hogy a repülőtér és a Malév eleve adott egy összetartozás érzést, amelyben helye volt a párkapcsolatok könnyebb kialakulásának is. Jó volt ez így, de erről majd később ...

Mindenki ismerőse

Aztán - mint oly sokan - mozogni kezdtem cégen belül. Malév Air Cargo, oktatás, videóstúdió, utasforgalom, majd némi szakszervezeti munka folytán a repülőszemélyzetektől a cateringen át a fedélzeti karbantartókig mindenki "közeli ismerőssé" vált. Egy csapásra kiderült, hogy az osztályok olykor nem túl elegáns belső ellentétei, szubjektív ügyei nagyrészt egymás meg nem ismeréséből fakadtak. Sajnos ekkoriban már nem voltak nagy vállalati bulik, egyre kevesebben jutottak el céges üdülésre és más közösségépítő rendezvényekre. Nekem mégis volt alkalmam a vállalati területeket részletesen megismerni. A kolléganők problémáit ekkor jól ismertem. A szakszervezeti munkába nélkülük be sem szálltam volna, de nem bánom, hogy megtettem.

Visszaélés a női bizalommal

Történt ugyanis, hogy az akkor már éledező másodállásom, későbbi főállásom érdekében olyan maléves munkahelyet kerestem, ahol kétnapozó munkarend mellett a maradék napjaimat máshol dolgozhatom le. Nem kis örömömre szolgált, hogy az utasforgalomhoz sikerült átkerülni. Volt is irigység a műszaki kollégák hátbaveregető búcsúszavaiban, mikor elhagytam  a szintén férfitöbbségű oktató csapatot az új állásért. A legtöbb jegykezes lánynál 10-13 évvel idősebben kerültem az osztályra, és bizony munkajogi ügyekben a korkülönbségnek megfelelően jóval tapasztaltabb voltam náluk. Persze itt is lett egy bűbájos "mamám" hiszen itt minden munka előtt magát a jegykezelést kell megismerni, ami oktatópárokban zajlott. Hamar kiderült azonban, hogy ezekkel a lányokkal bizony nem bánik túl elegánsan a vállalat helyi vezetősége.  Mikor elkezdtem feszegetni a munkaidőket és a szabálytalanságokat, hamar bekerültem a helyi Micimackó szerepbe, akinek minden bánatot el lehetett mesélni, és aki igyekezett mindezt lehetőleg higgadtan, de igazságosan átgondolni. A gondolkodás vége az lett, hogy a vezetői sumákolásokat és az átvert, gyakran kezdő lányok naiv bizalmát látva kicsit morgósabb medvévé váltam.

Jegykezelés méltatlan körülmények közt (ez nem a csőd napja, ez normál üzemnap nyári menetrendben 2010-ből). Mikor belecsöppentem a forgalmi munkába, épp a "nem muszáj itt dolgozni" volt a standard válasz a munkakörülményekre és a túlórák elsikkasztására.

A stresszben dolgozó lányok közül többen csak mesterséges úton tudták betölteni anyai hivatásukat, ami a forgalmi létszámot tekintve statisztikailag is szemet szúrt.... Ez és még pár egyéb dolog lett az oka, hogy pont én, aki korábban sosem áhítoztam szakszervezeti babérokra, depláne az ezzel járó pluszmunkákra, belevetettem magam a munkajogba és a céges ügyekbe. A tömeges munkaóracsalások, egyéb disznóságok végére kellett járni, és ehhez olyan ember kellett, aki rendelkezik arra az esetre is munkalehetőséggel, ha "véletlenül" kiteszik a szűrét. A generál lustaságomat legyőzte az igazságérzetem, és belevágtam az érdekvédelmi munkába is.

Jól csak a szívével lát ...
 

Ahogyan mindenhol máshol, itt is sokat tanultam a cégnél, cégről, és a legtöbbet itt is a hölgyektől.  Persze nem feltétlenül volt minden probléma mögött száraz, objektív realitás, ám el kell fogadnunk, hogy a nők minden gondot először a szívükkel, érzelmeikkel "tapogatnak le", és ez jó dolog, ha vannak rá antennáink is.
Ha belátjuk, hogy mi férfiak a saját szemünkkel olykor elég vakok vagyunk, rájövünk arra, hogy egy konfliktus, probléma teljes körű megértéséhez a lányok oldaláról is látnunk kellene a világot, hogy az kerek legyen. Ami nekünk magától értetődő, logikus és megkérdőjelezhetetlen, abban a nők plusz "érzékszerveivel" vizsgálódva számos hibát, igazságtalanságot, változtatni valót láthatunk, esetleg rájöhetünk, hogy helyenként kifejezetten érzéketlenek voltunk. Ez egy férfiak által szabályozott női munkahelyen számtalanszor kiütközik.
 

Nőktől tanulni... férfi dolog ez? 
 

Részben a  fenti  tapasztalat vezetett el oda, hogy ma már nemcsak azt látom be, hogy létezik férfi-nő barátság, de számomra kiemelten fontos, hogy legyen egy olyan hölgy-barátom, aki kertelés nélkül, őszintén a fejemhez vágja minden meglátását a férfiszemmel tisztának látszó dolgaimról. Persze az ilyesminek is megvan a sajátos pikantériája. A legrégebb óta tartó, legemberibb és legmélyebb ilyen kapcsolatom pont az utasforgalomban szövődött. Az olykor látványos "beszólogatások" és a mögöttük húzódó rokonszenv együttesen azonnali pletykaalappá vált. Volt (férfi) kolléga, aki egyenesen házasságot feltételezett, mikor egy egyébként szakmai eredetű vitánkat végignézte.... Mit lehet erre mondani? :)
A barátság annak ellenére tart, hogy már mindketten elkerültünk a repülőtérről, szétváltak útjaink rendesen, és mindketten boldog kapcsolatban élünk hosszú évek óta.
Természetesen azért volt olyan kolléganő is, aki teljes mértékben és előre megfontolt szándékkel ellopta a szívem, de aki nem járt így a repülőtéren, az magára vessen :)) 

Azért a magánkapcsolatokat leszámítva is bőségesen volt alkalmam szakmailag és emberileg is kiemelkedő kollégnőket megismerni a 20 év során számtalan területről, akár a frontline-ban, akár az adminisztratív területeken, hazai és külföldi társaságok képviseletében is.

Az Utazás kiállításokra rendszeres AirTours hölgy-különítmény érkezett. Mamár az iroda is csak emlék...

Ide sorolhatnám a sajátos hangulatú Utazás kiállításokat is, ahol én a mindig extravagáns Malév stand műszaki üzemeltetésében vettem részt, közben viszont a kereskedelmi frontvonal kiváló munkatársait volt alkalmam megismerni, akik jobbára mind hölgyek voltak.
Nemcsak a légitársaság munkájáról tudhatunk meg többet ilyen alkalmi vegyes munkacsoportokban, de az ember látásmódja árnyaltabb, szélesebb, egészebb lesz.

Férfi munka - női munka

Tán ez a legértelmetlenebb megközelítés a repülőtéren A forgalmi és repülési területeken a dolgok természetéből fakadóan nők és férfiak együtt dolgoznak szigorú rendszerben. A rampatisztek, supervisorok és más handlingterületek, kabinszemélyzetek és pilóták munkája is jól példázza, hogy kevés olyan feladat van a repülőtéren, amit kifejezetten csak egyik vagy másik nem tudna jól megoldani.
 

Gyulai Eszter a 737-es jobb egyben
(Fotó: Fejér Gábor -nol.hu)

Fokker 70 bejövetel a 31R pályára  - a "nyeregben" Czigány Ildikó

Azt gondolom, hogy ha valaki éveken át, nyitott szemmel körbejárta a repülést, eközben pedig nyitott volt arra is, hogy valóban megismerje a szomszédos területek munkáját és működését, de akár csak utasként volt szerencséje rendszeresen részt venni abban, amit a repülőtér, légitársaság pezsgő élete, olykor valóban bensőséges világa jelent, nos azt hiszem, hogy aki mindezt megtapasztalta, világosan tudja, hogy a nők jelenléte és munkája meghatározó fontosságú eleme ennek a csodának. Élettelen lenne nélkülük az utasrepülés - és ez messze nem udvariaskodás, hanem tény.

Csőd után

 

Természetesen a fenti idill sosem volt zavartalan, hiszen - mint írtam is - bőven akadtak munkaügyi, jogi és egyéb gondok. Mégis a sok személyes és szakmai kötelék mellett egy igazi család volt a Malév.

Nem vagyok rá büszke, hogy néhány szakmailag impotens, politikailag inkább opportunistának számító, felelőtlen kalandor, no meg pár nemzetközi maffiózó férfitársam hosszú évek áldozatos munkájával meglékelte ennek a családnak a hajóját. Látva azt, hogy a bedőlést hogyan szenvedték meg a hajdani kolléganők, családanyák, épp otthon lévő, de máris munkanélküli kismamák - nos Hölgyeim, a fent meg nem nevezett "urak" nevében most én kérek bocsánatot. Ők úgysem fognak. Akik még székben vannak, azok annak megerősítésén fáradoznak, a többiek pedig a történelem ködében elvesznek a Malévvel együtt.

 

Női kezek gondoskodnak a fiúk tisztánlátásáról... (Sajnos archiv....)

Akik most is mosolyognak

De ne feledkezzünk meg a honi repülésben ma is dolgozó hölgyekről. Nekik tán mégnehezebb a megszokott, bizalmat sugárzó, bájos arccal fogadni az utasokat, de megteszik nap mint nap. Nemcsak a családjukért dolgoznak, hanem a még megmaradt cégekért is.
Kedves férfitársaim odafent a döntéshozói és vezetői székekben! Ha van bennetek valamennyi maradék tisztelet és úri becsületféle, mélyen fejet hajtva köszönjétek meg ezeknek a lányoknak, hogy ma is rendíthetetlenül hajtják előre azt a szekeret, amit rögös, olykor végzetes utakra vittetek önös érdekekből vagy épp dilettantizmusból.

A magam részéről nagy kitartást kívánok a repülésben bármely társaságnál dolgozó magyar nőknek, no és természetesen azt, hogy legyen valamilyen igazán optimista és hihető (!),hosszútávú  jövőkép a szemük előtt, mert hazug propagandából van itthon ma bőven kerítésen kívül és belül is. A hölgyeket mindig könnyebb érzelmileg befolyásolni, hitegetni, félrevezetni. Az ő sorsuk viszont azoknak a férfiaknak a kezében van, akik most is "csinálják" a légiiparunkat, ahogyan az ő kezükben van az egész légiszakma jövője is. Azt hiszem, eleget láttam a magyar repülésben, hogy azt mondjam, méltók földön és levegőben dolgozó lányaink is arra, hogy hírüket vigyék a világban a légiutasok.

Szóval tisztelt Uraim odafent! Tegyetek valamit a még kitartó nőkért, és azért, hogy akik hivatásul választják a repülést ne kényszerüljenek külföldre, ne széledjenek szét a világ azon társaságaihoz, ahol van becsülete a magyar munkaerőnek is.

Kedves Lányok!

A magam részéről köszönöm, hogy szakmai éveim nagy részét Veletek, mellettetek tölthettem és bízom benne, hogy sokatokkal még találkozom valamelyik járat előtt, közben vagy után. 

Isten éltessen Titeket sokáig!

Szeretettel: Trikó Nick