2011/10/03

AF 447 - új munkacsoport alakul

A BEA francia repülésbiztonsági és balesetvizsgáló szervezet honlapján még szeptemberben került fel egy francia nyelvű rövid tájékoztató, amely az alábbiakról szól:



A BEA "emberi tényező" munkacsoportot hoz létre a 2009. június 1-i Rio-Párizs járat kapcsán.

A munkacsoport célja, hogy elemezze az adott repülés valamennyi magatartási aspektusát, beleértve legénység tevékenységét és reakcióit, különös tekintettel az átesésjelzéssel szemben tanusított magatartásra. Kiterjed a vizsgálat a pilótafülke ergonómiájára és a humán interfészekre is.

A munkacsoportban emberi tényezőkre szakosodott nyomozók, tanácsadó, pszichiáter, A330-as pilóta és berepülőpilóta is részt vesz. A zárójelentés 2012 első felében várható.


A fenti közlemény valószínűleg a francia pilóták tiltakozásának is szól, akik nehezményezték, hogy a BEA interim report nem foglalkozott mélységében ezzel a kérdéskörrel. Ugyanakkor megnyugtató, hogy a BEA - Airbus összeesküvés elméletek egyelőre nem látszanak igazolódni. Ezek a problémák ugyanis - legalábbis részben - a gyártó felelősségi körébe tartoznak.  

---

A korábbi jelentés elemzésével még mindig adósok vagyunk a kedves Olvasóknak, lévén gyakorlatilag a már bejelentett, vagy körvonalazott műszaki és repüléstechnikai, együttműködési hibákon túl a rögzítőadatokból kiolvasható események minket is többek közt a humán interfészek problémái felé tereltek és ez már nem egyszerű repülőműszaki kérdés. 

Természetesen sem saját szakismereteink, sem "szakértői létszámunk", sem eszközeink nem közelítik meg egy összetett vizsgálócsoportét, így körültekintően kell az elemzésünket megírni. Ugyanakkor óvatosan is kell fogalmaznunk, hiszen, a gép-ember felületek minősítését illik alátámasztani. Jelenleg ezen dolgozunk. 
Az elemzés középpontjában részünkről például a sidestick mozgás és a repülőgép tényleges reakciói, valamint ezek visszajelzése áll a személyzet felé. A repülőgép ugyanis nem mindig képes végrehajtani azokat a kormánymozgásokat, amelyeket a sidesticken keresztül inputként be lehet neki adni. Ezek a mozgások  intenzívebbek, mint amit hagyományos kormányoszlop+szarvkormány interfészen keresztül közölni tudnánk a géppel. 
A mozdulatokkal bevitt inputokat a gép a hagyományos szarvkormányos megoldástól így eltérően dolgozza át a kormánymozgássá,  "értelmezi" és korlátozza. Emellé pedig semmilyen tapintható visszajelzést nem kapunk a kormányfelületek valós kitérítéséről. Ugyanakkor saját függvényei szerint hozzáállítja az autotrimm a vezérsíkot az inputokhoz. 

Természetesen a rendszer megszokható, hiszen naponta többezer Airbus repüli le a feladatát probléma nélkül.


Mindez akkor válik mégis igazán érdekessé, mikor a készségszintű manuális repülést kérjük számon - ráadásul utazómagasságnál és sebességnél - az amúgy sem túlképzett pilótákon. Hozzá kell képzelnünk azt, hogy az átesésben elveszett dőlési stabilitást igyekszik kikompenzálni vaksötétben a pilóta. Egyetlen támasza a műhorizont, amely a falevélként liftezve-billegve süllyedő gép elsődleges kijelzőjét uralja. Bólintásirányban nem mutat különösebb gondot, de csűrésirányban vészesen dülöngél. A pilóta ezzel foglalkozik. A háttérben többször szól az átesésjelző. Mikor bólintani kezdenek megszólal, ha visszarántják a gépet érvénytelenül magas állásszögre, akkor a jelzés elhallgat. 

Emellé lemaradt a műszerfalról az állásszögjelző, holott a helye is megvan.  
Amiből mégis "kapcsolni" kellett volna, az a vészes magasságvesztés, hiszen a közel normális bólintás melletti erős süllyedés a megfúvási irány durva problémáját, vagyis túl nagy állásszöget jelent. Akkor is, ha épp nincs megbízható sebességjel. Persze mégis egyszerűbb, ha az állásszögre nem következtetni kell, hanem a féltenyérnyi indikátor a PFD monitora mellett mutatja a szöget és figyelmeztet, ahogy eredetileg kitalálták:

Az állásszögjelző ....... helye


A készülő elemzésben részletesen kitérünk a fent említett sidestick és kormányrendszer felépítésére, az állásszög másodlagos indikációjára, valamint az AF447 pilótái által végrehajtott mozgások és a gép valós kormányfelület mozgásaira és az átesésjezővel kapcsolatos eseményekre is - ahogy mi látjuk.

Addig szemléltetésként három A320/321-es oldalszeles megközelítés videóját idézzük a sidestick felvételéről és kívülről. A felvételek nem ugyanarról a leszállásról készültek, pusztán szemléltetik a sidestick mozgást szélsőséges korrekciók mellett.


 Ez pedig az AF447 robotleoldás utáni első 11 másodpercének sidestick-mozgása:

ÖSSZES ÍRÁSUNK AZ AF-447-ES JÁRATRÓL >>




Az A380-as Ferihegyen - de mostmár tényleg...

Bejövetel a 31R pályavégre (fotó:Trikó Nick)
Mint arról korábban mi is hírt adtunk, a gyártó technikai problémái miatt csúszott az A380-as átadása, és elmaradt a júniusi időpontra tervezett látogatása a Liszt Ferenc repülőtéren.
A Lufthansa most azonban Frankfurtból indította a már átvett újabb repülőgépet.

Tömeg a kétperces repülőnap alkalmából (fotó:Trikó Nick)
A gépet rajtunk kívül is szó szerint seregnyi ember várta, több száz autó gyűlt össze a pályavég környékén a spotterhelyeken, és természetesen a kisorsolt nézők is fényképezőgéppel, kamerával felszerelve várták a 380-ast a 2A terminál teraszán. A gép kis késéssel, de szép időben érkezett. Esztergom, Dunakeszi érintésével csatlakozott a forgalmi kör hosszúfalára, majd szép stabil megközelítéssel érkezett a 31R pályára.
 

Double-decker (fotó:Trikó Nick)
Talajfogás (fotó:Prod)
A meghívott vendégeket, sajtósokat buszok szállították a pálya mellé, majd vissza a tűzoltók ilyenkor szokásos előtéri vízágyús tisztelgéséhez is, ahol kisebb fennakadás keletkezett a koreográfiában, lévén a buszok komótos érkezését még illedelmes gurulással sem tudta a gép bevárni.

Reverz bent, zászló kint (fotó:Novák Gabriella)

Csőre töltött vízágyú  - várakozás a buszokra (fotó:Novák Gabriella)

A repülőgép végül áthaladt a szivárványos vízfüggönyön, a két pilóta az ablakokon kibújtatott magyar zászlókkal köszöntötte Budapestet és kezdetét vette a rövid bemutatkozó látogatás.
 
Water canon salute (fotó:Prod)
Szivárvány (fotó:Novák Gabriella)

Zászlóshajó (fotó: Prod)
A lépcsősök nagyon óvatosak voltak (fotó:Novák Gabriella)
A D-AIMF lajstromjelű gép friss gyártású, ennek megfelelően makulátlan beltérrel várta a fotósokat.
 
"Fedélköz" - 420 turistaszékkel ((fotó:Prod)

Sokkal drágább, sokkal kényelmesebb - First Class (fotó:Prod)
 Ofer Kisch, a Lufthansa Group regionális igazgatója és Jost Lammers, a Budapest Airport vezérigazgatója köszöntőjében méltatta a Lufthansa szerepét a két ország közti légikapcsolatban és turizmusban. Lammers megemlítette, hogy 1985-ben a Lufhnasa szállt le először a B747-essel is, az akkori legnagyobb utasgéppel. (Az 1985-ös látogatás akkor még nem bemutatkozó jellegű volt, hanem egy hosszútávú charterjárat hajtott végre technikai leszállást jóval kisebb hírveréssel. A mostani Frankfurt-Prága-Budapest járat azonban kézenfekvő járattervezésen túl egy érdekes párhuzamot is hordoz, nevezetesen, hogy a Lufthansa ebben a sorrendben kezdte meg a szocialista blokk "meghódítását" a 60-as években. - a szerk.)



A Lufthansa által választott elrendezésben az alsó utasszinten (ami valójában a középső fedélzet) 420db turista ülés található, a felső szint pedig 8db elsőosztályú és 98db meglehetősen kényelmes Business ülésnek ad helyet.
Business Class (fotó:Lufthansa)

A Lufthansa kabin- és hajózószemélyzete is igen készséges volt. A rövid látogatás után a pilóták egy rövid iskolakör végén, mélyáthúzásból komótosan megbillegtették az óriást és a gép valószínűleg hosszú időre búcsút vett a budapesti repülőtértől.
 


A búcsú áthúzás (Prod fotói)
_____________________________________________________________

Rövid típustörténet

Az A380-as az Airbus, de mondhatjuk nyugodtan, hogy az EU maratoni megaprojektje. 

Már a legelőször levegőbe emelkedő Airbus is szélestörzsű utasszállító volt 1972-ben, ez volt az A300, a maga korában innovatív és jól sikerült modell. (A Lufthansa pl. két évvel ezelőttig használta, de számos cég repüli utas és teherváltozatban.)  Tizenöt évvel később kezdtek tanulmányok készülni arra, hogy a Boeing 747-es "Jumbo jet" 1970-es  színrelépését követően bővülésnek indult "double decker" piacra belépjen az európai konzorcium  Az A380-as  első konkrétumaival először A3XX néven mutatkozott be az Airbus az 1995-ös Paris Airshow-n. 
 





A terv csak méretében volt hasonló, illetve haladta meg a Jumbot, a koncepció több helyen eltérő. Egyrészt pl. a repülőgép végig kétszintes, másrészt a pilótafülke lejjebb került. Ez inkább a Mc Donell Douglas korábbi terveit idézi.
 


További hasonlóság, hogy az evakuációt elősegítendő a szokásosnál jóval szélesebb utastérajtókat terveztek.
Az egyik MD-12 terv arányaiban is igen hasonló, de az A380-nál jóval kisebb gépet takart. Befoglaló méretei  a B747-eshez hasonlóak, a kornak megfelelően az elterjedt CF6-80 General Electric hajtómű kategóriájában gondolkodtak a tervezők. 

Szokásos elrendezésben összesen 430, maximumra székezve pedig 510 utast vihetett volna. Később született egy hosszabb stretch változatról javaslat, de a terv a Boeingba való beolvadással feledésbe merült a Boeing hasonló NLA (New Large Aircraft) koncepciójával együtt - melyet akkor többek közt 787-esként is emlegettek. Előzetes piacfelmérés után a Boeing az óriásfejlesztést törölte, a típusszám pedig később más gépet takart. Talán ez vezetett ahhoz a téves "rögeszméhez", ami a mai középkategóriájú 787-es és az A380-as közti rendszeres összehasonlítgatást táplálja a  médiában és a köztudatban a mai napig....
Mindenesetre az első 787-es ötlet kb így nézett ki:
 
 
Ugyanakkor a francia és német tervezők a 747-es, vagy Lockheed C5 törzsfelépítésre jobban hasonlító tanulmányokat tettek le az asztalra a 90-es évek elején:
 













 

Az egyetlen megvalósult óriás, az A3XX végül mégis azt a koncepciót követte, amely tehát nagyjából az MD12-vel fogant: a pilótakabin nem a felső szinten került elhelyezésre.
 
 
Ez a megoldás lett az egyik tényező a teherváltozat egyelőre kudarcnak mondható pályafutását illetően, lévén a gépet az orr felől nem lehet rakodni. Márpedig egy háromszintes tehergépnél ez fontos, hiszen egyszerre három fedélzetet oldalsó highloaderekkel pakolni komoly időt és/vagy eszközparkot vesz igénybe. (Jelenleg egyetlen élő megrendelés nincs az A380F-re)

A gyártás tervezése is komoly feladat volt. Európai amerikai és távol-keleti beszállítói kapacitást is össze kellett hangolni, valamint meg kellett tervezni a gyártás igencsak feszített logosztikai hátterét, beleértve az Európa több részén gyártott főbb részegységek szállítását is. Ebbe a vizi-, szárazföldi és légiszállatás egyaránt beletartozik. 

Maga a géptervezés folyamata sem volt egyszerű. Piaci változások, valamint az elhúzódó folyamatok miatti avulások több ponton frissítést igényeltek. A 90-es években számos fejlett anyag, és technológia jelent meg, lehetővé téve hatékonyabb gépek gyártását. Ezek természetesen a konkurencia gépein fejlesztés illetve továbbfejlesztés szintjén meg is jelentek. A '94-ben bemutatott A3XX tervek tehát több átalakításon estek át a már hivatalosan is A380-asra keresztelt típuson. A mai változaton pl. több kompozit, komolyabb avionika, LED-alapú világítás, páratartalom szempontjából is klimatizált utastér és számtalan más frissítés található.
A típus kereskedelmi bejelentése után az ezredforduló évében 50 db-os rendelésállománnyal indult el a gyártás előkészítése. A legóvatosabb becslések szerint is több mint 400db-ra lenne szükség a költségek nullszaldós megtérüléséhez, azonban ennek jelenleg csak valamivel több mint a fele áll fenn.
A részegységek gyártása 2002-ben kezdődött meg 2005-ben megtörtént az első repülés, ám mégis késéseket kellett bejelentsen a gyártó. A gépen részben a több helyen történő tervezés miatt, részben pl. túlsúlygondok miatt kellett módosítani. A késéseket rosszul reagálta le a piac, komoly visszaeséseket okoztak a már meglévő megrendelésekben, illetve - ahogyan ez ilyenkor megszokott - a bevezető légitársaságok komoly alkupozíciókat szereztek. További problémákat okozott, hogy a fejlesztések, az elhúzódó átadások a többi típus fejlesztésétől vontak el forrásokat, ahelyett, hogy a fejlesztés alatt álló típus adott volna komoly húzóerőt a többi Airbus típusnak.

A még meglévő teherváltozat rendeléseket is törölték, így végül az utasváltozat maradt a fő csapásirány. 
A piacképes teherváltozat hiánya azonban talajt adott a Boeing 747-8 Jumbo-frissítés kis híjján fiókban maradt terveinek megvalósításához. 
Hogy mikor kerül egyensúlyba a fejlesztések és a nettó bevételek mérlege, lesz-e valaha teherváltozat, milyen gyereséget fog felmutatni a típus az Euró-zóna problémái és a válság terheivel is megküzdve, az nem könnyű kérdés. Mindenesetre az már biztosnak mondható, hogy a gép nem tartozik Európa gyorsan megtérülő beruházásai közé. 

Az utasokat azonban természetesen mindez egyáltalán nem zavarja, hiszen a repülőgép kényelmes, kellemes utazási élményt nyújt, csendes, és a flexibilis szárnyaknak valamint a gép méretének köszönhetően a legnyugodtabban repülő típusok közé tartozik.

(Prod panorámafotója)