Valószínűleg sosem fogunk tiszta képet látni a tíz évvel ezelőtti események főbb részleteiben sem.
Az ok pedig nagyjából két hatalmas paradoxon: az "átlátható politika" és az úgynevezett hiteles tömegtájékoztatás.
Így aztán - hiteles összefoglaló hatósági jegyzőkönyveket sem látván - nem foglalkozunk a szeptemberi nap történetével, csak azzal az eseménnyel, amely TV elé ültette a világot, a terrorizmus leglátványosabb szimbólumává vált, és amelyből a legtöbb összeesküvés elmélet született, tényeket is megkérdőjelezve.
A WTC épületei A politikai összeesküvés elméletek boncolgatásai abszolút nem tartoznak e blogra, úgyhogy ezen lépjünk is át. Számtalan önjelölt szakértő cáfolta azonban, hogy egy repülőgép képes lenne ilyen katasztrófát okozni egy "csupa beton" épületben. Nagy
honi médiafelületen is találunk tendenciózus "kérdést" a konteók kapcsán, amely meglebegtette a nagy titkot (választ nem is keresve): hogyan lehetséges, hogy a szabadeséshez hasonló tempóval omlottak össze az épületek.
Szerencsére bizonyos Sir Newton főbb elméleteiben ritkábban kételkedünk, hacsak nem rendelkezünk einsteini képességekkel, úgyhogy induljunk ki inkább a tudományból, mint a hírekből, így gyorsan kiderül a válasz: - Azért, mert az épületek és a repülőgépek jól ismerik a természet törvényeit.
A WTC 400m fölé nyúló épületeit egy japán építész Minoru Yamasaki és amerikai statikusok tervezték Leslie E. Robertson projektvezető mérnök irányítása alatt. Az épületeket kb. 5000 tonnás szélterhelésnek megfelelően tervezték. A tornyok tömege 500.000tonna, egy-egy 65x65m-es födém tömege pedig 2700tonna volt.
Az épület méreteire tekintettel kettős függőleges vázszerkezetet terveztek. A tornyok közepén álló oszloprendszer mellett a külső szerkezet is zártszelvény rendszerű burkolt merevítőtagokból állt, ez adta a jellegzetes, függőlegesen bordázott felületet az épületeknek.
A becsapódásokAz oszlopok között sorakozó födémek némileg hasonló szerepet töltöttek be, mint a repülőgép törzskeretei. A hasonlat annak ellenére nem túlzás, hogy irdatlan tömegről beszélünk. A Pentagon esemény kapcsán látni lehetett, hogy mi a különbség egy "tömör kőépület" és egy "könnyű" vázszerkezeten alapuló felhőkarcoló közt.
A Pentagon "gyorsabban" megfogta a repülőgép szerkezetének nagyobb részét annak ellenére, hogy vízszintes szárnyakkal, nem bedöntve, és 7-8 födémbe ütközve érkezett a gép az épületbe, mint a WTC esetében.
A repülőgépek - ha lehet ilyet írni egy brutális rombolásra - megfelelő módon találták el mindkét tornyot. Mindkét gép bedöntött helyzetben, (a 90-96. illetve 76-84. emelet közt) nagy sebességgel, sok tüzelőanyaggal, és mélyre hatolóan fúródott az épületekbe. Ennek az lett a következménye, hogy egy oldalon súlyosan megrongálták a külső vázat, majd behatoltak a magszerkezetet adó oszlopok közé is.
Ahogyan általában az üzemanyagtartályok sérülése esetén sem, úgy ezeken a gépeken lévő tüzelőanyag sem robbant fel egyszerre, de egy része a hatalmas becsapódási sebességek (több mint
400, ill. 500 csomó) miatt elporladva robbanásszerűen égett el. Azonban a több födémet ferdén átszakító szárnyak üzemanyagtankjaiből tonnák tucatjainak megfelelő mennyiségű folyékony kerozin került az épületbe. A lángok emiatt nemcsak felfelé terjedtek szinte azonnal, hanem a szellőző, lépcsőház és liftakna rendszeren már égő állapotban folyt lefelé az üzemanyag.
A robbanásszerűen elégett elporladt kerozin, illetve a becsapódás ereje is, számtalan ablakot repített ki azonnal, biztosítva ezzel az égéshez szükséges levegőt is. A becsapódás sebességére jellemző, hogy a második gép teljes 65 méteres épületvázat szabályosan átlőtte, hajtóműve jól láthatóan a túloldali homlokzaton messzire kirepülve zuhant a mélybe.
Megállíthatatlan végjáték Az épületszerkezetben már a becsapódások miatti horizontális ütés, a sérült tartószerkezetek, a minden irányba ható robbanások miatt is statikailag veszélyes helyzet alakult ki, azonban a tűz igazán alattomos természete csak ezután mutatkozott meg.
A bekövetkezett támadásokhoz képest sokkal kisebb tüzekre méretezve ellenálló felhőkarcolók itt már védtelenül álltak a tragédiával szemben. Az épületgépészeti és tűzvédelmi rendszerek nem ilyen eseményekre voltak kitalálva. A jóval 1000fok fölé emelkedő hő kétféle módon is rongálta a szerkezetet. Egyrészt erősen lágyítani kezdte a vasoszlopokat, másrészt a hőtágulás miatt feszültségeket, nyíró mozgásokat is generált a struktúrában, csomópontokban. A helyzetet természetesen az égő irodaberendezések, papírok, szőnyegek, függönyök csak rontották, amelyek azonban önmagukban nem lettek volna képesek az összeomlást előidézni (Emlékezzünk az 1993-as kisebb bombatámadásra a WTC-ben, mikor a tüzet meg tudták fékezni. Ekkor egyébként a déli torony alsó 30 méterén eltávolították az azbesztcement védőburkolatot az épületvázról de ennek nem volt jelentősége a 2001-es tragédiában).
Itt azonban az égő kerozin a felfelé átjárható kürtőkben, gépészeti átjárókban olyan hőt termelt, ahol már a víz maga is bomlik, hidrogén is termelődik, ami megint csak súlyosbítja a helyzetet, nem beszélve arról. hogy a repülőgépek magnézium tartalmú alumínium ötvözete is elég.
A meglágyult, sérült fém épületszerkezet egy idő után nem volt képes megtartani a becsapódások helye feletti 15-20 szintet (v.ö. födémenkénti 2700tonnás önsúly). Az épületek meginduló felső szakasza berogyasztotta a leginkább sérült emeleteket, majd felgyorsult tömegükkel magukkal sodorták a többi szintet is, végül egyre növekvő tömegű óriási kalapácsként roppantották össze a teljes szerkezetet.
A magasabban eltalált egyes torony 105 percig maradt állva, a kettes - amelynek a sérülése felett nagyobb tömeget kellett volna megtartania - mindössze háromnegyed óráig...
A támadásokban elhunyt 3000 ember halálát, az épületek és az összesen négy polgári repülőgép értelmetlen pusztulását a világ turizmusa és a közforgalmi repülés azóta sem heverte ki. Elmúlt az az idő, amikor viszonylag egyszerűen be lehetett nézni egy pilótakabinba repülés közben, a rizikósabb járatokra órákkal indulás előtt ki kell érkezni, a biztonsági szolgálatok a paranoiával határos intézkedéseket kénytelenek az utasok biztonsága érdekében betartani.
A világ légiközlekedése (háztól-házig mérve az utazást) lelassult, annak ellenére, hogy az utaskezelési kapacitás most is növekszik. Biztonsági beruházások tömkelege, és repülőtéri ellenőrzési pontok bővítése vált szükségessé a hosszadalmas procedúrák miatt. A félelem, amit Bin Laden "szabadságharcos" brigádja gerjeszteni akart jó időre befészkelte magát a világ repülőtereire. Mára csökkent a feszültség, az iparág átmeneti veszteségeit pedig másfajta válság "feledteti", de szeptember 11-én mindenki ugyanazokkal a gondolatokkal ül repülőre.
Az utasforgalmi repülés örökre megváltozott.
A már épülő új komplexum látképe
(A bejegyzés részben a
Scientific American cikke nyomán íródott)
Trikó Nick
