Probléma nélkül megérkezett az utolsó űrrepülőgép. A leszállás a tervek szerint, napkelte előtt történt. Leszállás után még a gép alatt röviden köszöntötték az űrhajósokat a sajtó előtt, Chris Ferguson parancsnok pedig méltatta a Shuttle 30 év alatt betöltött szerepét, megköszönte a személyzet munkáját is, és bizakodását fejezte ki az űrrepülés, mint "igaz álom" jövőjét illetően.
Míg itt a Földön derék sajtómunkások idétlenkednek, a világűrben olykor emelkedett, olykor kissé szomorkás hangulatban, de komoly munka folyik: - Az egyetlen még üzemben maradt űrrepülőgép, az Atlantis a tegnapi napon megkezdte az utolsó hazatérést. Amint az várható volt, egy sor esemény a szokásoktól eltérően, ünnepélyesebb keretek közt zajlott már a Nemzetközi Űrállomásról való utolsó leválási műveletek során is.
Floridai idő szerint 02.28-kor Douglas Hurley pilóta irányításával megkezdték a leválást az ISS űrállomásról. Ronald Garan az ISS fedélzeti mérnöke a Harmony modulban felszerelt kis hajóharang megkongatásával nyugtázta a műveletet, majd rádión megköszönte a Shuttle missziók részvételét az állomás építésében és elköszönt a visszatérő személyzettől.
Az Atlantis parancsnoka megköszönte a fedélzeti mérnöknek és Andrej Boriszenko parancsnoknak az ISS fedélzetén való vendéglátást, majd rövid beszédben emlékezett meg az űrállomás nemzetközi összefogásban való felépítéséről, kiemelve, hogy a program a Hidegháború végén született és végül a közös munka során a különböző népek immár egyként kommunikáltak az űrben.
Az Shuttle lassú távolodását kb. 200m távolságban megállították, míg az űrállomás egy szokatlan manőverrel 90 fokos fordulatot tett, hogy az Atlantis kamerái korábban nem fényképezett perspektívából is felvehessék az elkészült állomást. Így az űrrepülőgép az állomás hossztengelye síkjában tudta körbefotózni a komplexumot.
Ezután a gép robotkarjára szerelt eszközökkel vizsgálták meg mégegyszer az űrrepülőgép visszatéréskor legjobban felmelegedő részeit, ami szokásos művelet a Columbia balesete óta.
A vizsgálat befejezése után kezdheti meg a Shuttle a tényleges visszatérést. A légkörbe való belépést floridai idő (EDT) szerint 05:25-re, míg a leszállást 05:56-ra - magyar idő szerint délben - tervezik a Kennedy Űrközpontban, ahol az előrejelzés szerint közel ideális időjárás várja az Atlantist.
Az űrrepülőgép legutolsó űrkutatási feladata a Picosat - egy egészen apró műhold - földkörüli pályára bocsájtása volt, amely egy új típusú napelem tesztelését végzi.
A visszatérés előtti utolsó ébresztés alkalmával a földi kolléganő szavaira reagálva Christopher J. Ferguson parancsnok külön megköszönte a harmincéves programban résztvevő nők munkáját.
Az Atlantis jelenleg is folytatja a megközelítési manővereket, leszállás után pedig végleg a Kennedy Space Centerben marad - immár mint kiállítási tárgy - emléket állítva a Space Shuttle program küzdelmes, de mindenképp eredményes évtizedeinek.
Picit off témának tűnhet itt az űrrepülés, bár már nem az első poszt a témában. Mindenesetre az űrrepülőgép számos helyen nagyon is kapcsolódik a légiiparhoz. Nemcsak azért, mert a most nyugdíjba vonuló orbiter több nagy légiipari gyártó munkájának végeredménye volt, hanem azért is, mert bár felszálláskor rakéták tolóereje vitte földkörüli pályára, a visszatérés már az aerodinamikai fékezéstől számítva végig repülőgépként történik..
NASA fotó
Van valami szimbolikus abban, hogy az Atlantis lett az utolsó, STS-135-ös "járatot" teljesítő gép, bár koránt sem süllyed el az űrrepülőgép koncepció. Erre később térünk ki.
Mindenesetre aki látta már egy légitársaság utolsó gépét elindulni valahonnan a cég megszűnésekor, vagy látott géptípus kivonást egy flottából az egy picit átérezheti mindazok ambivalens érzéseit, akik ebben a több mint 30-éves repülési programban részt vettek. A tervezéssel számítva több mint 40 év is eltelt. Vannak tehát olyanok, akiknek gyakorlatilag az egész szakmai pályájukat végigkísérte a Shuttle. Igy nem szabad elfeledkezni a program elbúcsúztatásakor arról a közel 30,000 emberről akik a fejlesztési fázisban részt vettek a munkában, és azokról a további ezrekről sem, akik a konkrét küldetések végrehajtásán dolgoztak.
Bár eredetileg nagyobb küldetésszámra tervezték a gépeket, mégis technikailag sikeresnek mondható az űrrepülőgép pályafutása. Ennyi idő alatt viszont a frissítések ellenére elavult. A program fenntartását mára csak az indokolta, hogy nem áll rendelkezésre ekkora kapacitású váltóeszköz. Anyagi szempontból nem váltotta be a reményeket a projekt, hiszen nem sikerült olcsóbbá tenni a visszatérő űreszközzel való szállítást az egyszer használatosokhoz képest.
Annak ellenére, hogy a Space Shuttle történetét két katasztrófa is beárnyékolta, a másfél százalék körüli baleseti arány egy ilyen komplex rendszerben valójában mégsem mondható rossznak. A bonyolult űreszközök éles tesztjére jelenleg még drága pénzért is töredéknyi lehetőség jut, a hagyományos repüléshez viszonyítva. Az űrsikló korábban nem bejárt, új útja volt az űrrepüléseknek. Az asztronauták, akik a fedélzeten elindultak az űrbe, tisztában voltak ezzel a kockázattal. A hivatásuk megszokott részévé vált.
Az űrsikló program alapvető szerepet kapott számtalan űreszköz feljuttatásában és javításában, kutatásban, a Spacelab tudományos programban, a Hubble űrtávcső feljuttatásában, amelynek szintén részt vett a javításában is. A legnagyobb szabású projekt a Nemzetközi Űrállomás építésében való részvétel volt. A jármű befogadóképessége a rakteret és a legénységet tekintve is kiemelkedő, ami az állomás elemeinek és személyzetének szállításában is fontos volt.
Az Atlantis indítása
Nixon elnök idejében 1969-ben indult el a visszatérő űreszköz koncepció terve a NASA-nál, bevonva az összes nagy légi- és űripari gyártót. A logikai körvonalak nagyjából 1971-ben álltak össze, mikor a Boeing a különálló tank és a ledobható gyorsítórakéták javaslatát megtette. 1972-ben a Rockwell kapta meg az orbiter, vagyis a tényleges repülőgép tervezési feladatait. Az első próbarepüléseket 1977-ben kezdte meg a 101-es számú Enterprise. Csak siklórepüléseket végzett egy speciálisan átalakított B747-esről indítva, űrrepülésre nem volt felkészítve.
Ezen a gépen tesztelték a digitális fly-by-wire vezérlőrendszert is. Az első tényleges űrrepülést 1981-ben hajtotta végre a Columbia. A fejlesztés azonban ekkor sem állt meg.
A most útnak induló Atlantis volt az első a programban, amely a mai korszerű utasgépek glass-cockpitjához hasonló pilótakabint kapott, egyben ő a második legfiatalabb a flottában. (1985 ben repült először).
Később a többi szolgálatban lévő gép is megkapta az új fedélzeti rendszereket, valamint a hajtóműveket is továbbfejlesztették.
Az eredeti műszerfal
...és az upgrade
Az 1986-os Challenger és a 2003-as Columbia katasztrófa miatt a repülési program szünetelt, de a fejlesztések természetesen ekkor is folytak, amelyekkel növelték a repülések biztonságát.
A Nemzetközi Űrállomáson elvégzendő utolsó nagy feladatát hajtja végre a Shuttle a 135-ödik misszióval, amely nagy mennyiségű kutatási felszerelés, ellátmány és alkatrész szállításból áll a Raffaello szállítómodul segítségével.
A gép pillanatnyilag a 39A kilövőálláson várja az utolsó indulást, amelyet meteorológiai problémák miatt halasztottak.
A program végén a gép a Kennedy űrközpont múzeumában kerül kiállításra, lezárva ezzel az emberiség eddigi legnagyobb szabású és költségvetésű hosszútávú űrprogramját.
Az orbiter nyugdíjazása után a hordozóeszközök továbbra is részt vesznek a későbbi űrprogramokban.
Mint a bevezetőben említettük, az űrrepülők fejlesztése nem állt le. Az űrturisták szállítására specializált, kissé szerénytelen nevű Virgin Galactic cég Space Ship Two-ja egy létező és működő projekt, bár azzal pl. a Nemzetközi Űrállomásra embereket juttatni nem lehet, mert úgynevezett szuborbitális repülésekre tervezték, vagyis nem áll folyamatos keringési pályára.
Ugyanakkor a most nyugdíjba vonuló Rockwell orbiternél szintén jóval kisebb Dream Cheaser fejlesztése is napirenden van, amely a HL-20 "lifting body" koncepció továbbgondolása, és amelyben szintén részt vesznek magáncégek. Ezzel már a NASA földkörüli emberes repülései is megoldhatók lennének, ettől függetlenül lehetséges, hogy ezt a feladatot a közeljövőben egy hagyományosabb elvű, nem siklásban visszatérő űrhajó fogja ellátni. E programok áttekintését azonban későbbi posztokban fogjuk megtenni az űrrepülés címke alatt.
Addig egy érdekes harmincperces filmet ajánlunk a figyelmetekbe illetve az űrközpont élő streamjét.
