2011. február 20., vasárnap

De ki az a Waldo Pepper?

Pepper egy amolyan igazi kocsmapilóta és a tehetséges, vagány show-műrepülő ötvözete 1926-ból, akinek szeme sem rebben mikor a világ második legjobb repülőjeként mutatkozik be úton-útfélen.  Ő lenne az, aki saját állítása szerint az első világégéskor a legnagyobb német ász, Ernst Kessler ellenfele volt egy lovagiasan döntetlenre lerendezett légiharcban.  (Kessler figuráját a 62 légigyőzelmet aratott Ernst Udettől kölcsönözték, aki mindkét világháborúban részt vett, a kettő között pedig airshow pilóta volt.)
George Hill 1975-ös filmjében az erősen éledező, de hatóságilag még nem igazán uralt amerikai aviatika korszakába pillantunk be. A korabeli pilóták egy része valóban megjárta a háborút ám az amerikai köznép számára a repülést a légicirkuszok nyaktörő mutatványai, a mozifilmek, és az ezidőtájt egyre-másra felállított teljesítményrekordok jelentették leginkább. A pilótáknak tehát adott volt az "irány", amit Waldo Pepper nemhogy követni próbál, sokkal inkább a legek közé akar tartozni a mezőnyben.
Kicsit a Vadnyugat hangulatát idézi a rengeteg életveszélyes hősködés és pilótamóka.
Annak ellenére, hogy a kritika a filmet vegyesen fogadta, a repülős lelkületű nézőnek számtalan kellemes percet hoz a film. Olyan replikákat és tényleges muzeális gépeket lehet látni, amire viszonylag ritkán nyílik mód a mozivásznon. A film komolytalan életszemléletű főhőse (Robert Redford) az a figura, akiért már akkor is rajonganak a nagylányok és a gyerekek, mikor még semmi különöset nem is tesz a gépével. 
Ettől függetlenül mai szemmel is meglepően fürge mutatványokat láthatunk a filmben szereplő gépektől: Standard J-1, Curtiss JN-4 “Jenny”, Fokker DR1, Sopwith Camel, Bücker Bü133, illetve a Waldo Pepper számára épülő kísérleti monoplán szerepében egy De Havilland DHC1...

A cirkuszi kalandok közepette aztán a korábbi botrányos repeseményei miatt letiltott Waldo ténylegesen összefut Ernst Kesslerrel 1931-ben, aki tanácsadóként dolgozik Hollywoodban egy filmen. A film itt is kapcsolódik a valósághoz, hiszen Ernst Udet ekkor valóban dolgozott a Universal filmvállalatnak:




 

A film szerint ugyanekkor Waldo feketén kaszkadőrködik a filmekben. Végül persze mindketten gépre ülnek és valóban megvívják a film elején fantáziált légicsatát - fegyvertelen gépekkel, "test-test" ellen.  A sérülések "véletlenül" úgy alakulnak, hogy mindkét gép nagyjából harcképtelenné válik. Bár Waldo épp Ernst mögé kerül, látva a Fokker szétesett csűrőit, nem csap rá az ellenfélre, hanem a két pilóta tisztelegve elbúcsúzik és a film romantikus hőse örökre eltűnik a felhők közt a használhatatlan főfutóval bukdácsoló Camellel. (Redfordnak ez jól megy: a Távol Afrikától c. filmben egy de Havilland Gipsy Moth roncsai közt "özvegyíti meg" Meryl Streepet - szintén 1931-ben :))
A Nagy Waldo Pepper légiharc jelenete:





A film tehát nagyjából nem szól semmiről a cowboy-pilóta romantikán kívül, a karakterek a semmiből haladnak a semmibe de azt roppant látványosan és bravúrosan teszik. Így aztán a dráma nem is igazán akar dráma lenni. A színészek kiválóan rajzolják meg azokat a bohém sztereotípiákat, amelyek a repülés hőskorától a mai napig a repszakmához tapadtak: a nagyotmondás, korlátokon áthajolás, vagánykodás, nőcsábászkodás (érdekes módon az alkohol majdhogynem kimaradt a dologból:)). Ugyanakkor a repülés minden felett való imádata, a bajtársi tisztesség, és az acélidegekkel való higgadt feladatvégrehajtás pozitív értékei húzzák a mérleg másik serpenyőjét. Azt hiszem, ha ezeket a jellemvonásokat mind végignézzük, tudunk példákat hozni az életből ma is, bármilyen kombinációban. Akkoriban Howard Hughes állítólag egyenesen ki akarta tiltatni a mozikból a filmet, ettől függetlenül a "waldopepperizmus" a maga szerethető, de végzetes vagányságával együtt legendává emelte a kitalált, tökéletesen felelőtlen karaktert.


Nemcsak repülős kocsmák, hanem különböző oldtimer modellező rendezvények, klubok viselik a Nagy Waldo Pepper nevét. Így aztán nem követünk el semmi disznóságot, ha az első posztot és a témanyitást az ő virtuális emlékének szenteljük itt a virtuális kocsmánkban... Természetesen addig jó, amíg a vagány pilótamesék alapját inkább az elfogyasztott tudatmódosító italok adják, mintsem a valóság, ennek jegyében tehát meg is nyitnám a sörcsapot vendéglátóhelyet...


- Trikó -



A télnek lassan vége, lehet nyitni és lehet repkedni! :)

Nincsenek megjegyzések: